Már többet is készítettek hobby mérnökök is, garázsban.
Arról szól a történet, hogy ugye hõszivattyúval egységnyi befektetett energiával 6 egységnyi hõenergiát lehet kivonni a környezetbõl.
Ilyen hõszivattyúk már régen léteznek technikailag, csak nem nagyon vannak elterjedve még, de gyakorlatilag a legolcsóbban üzemeltethetõ fûtési rendszert lehet vele megoldani. Vannak már hõszivattyús klímák is, amik nyáron hûtenek, és télen fûtenek. Jó BTU aránnyal.
A történet ott folytatódik, hogy ezt a 6+1 -> 7 egységnyi hõenergiát, mert ugye a befektetett munka súrlódási ellenállásával a teljes munka hõenergiává alakul. Tehát a hõenergiával gázt melegítünk, mely olyan turbinát hajt melynek a termikus hatásfoka több mint 90%, mondjuk tesla turbinát, a hõveszteséget csökkentve fel van szerelve turbina regenerátorral, és a kilépõ gázokat egy rekuperátoron keresztül is átvezetik, mely visszanyeri a hulladék hõt, és visszavezeti a rendszerbe.
A turbina generátort hajt, és a hõszivattyút.
Így nyerünk 7 egységnyi energiából kb 5 egységnyi villamosenergiát és egy egységnyi kinetikus energiát visszavezetünk a hõszivattyú felé, mely a körfolyamatot látja el hõenergiával, egy egységnyi energia elvész mivel nem lehet 100 % hatásfokú gépet sem építeni.
És a 2. fõtétel meg azért nem sérül, mert ugyebár a fõtétel a spontán folyamatok irányát szabja meg, mely szerint MAGÁTÓL soha nem fog lehûlni egy adott gáz hõmérséklete ami kinetikus energiává alakul, BEFEKTETETT MUNKA NÉLKÜL.
Azaz, a természetben nincs olyan folyamat, amelyben a hõ önként, külsõ munkavégzés nélkül hidegebb testrõl melegebbre menne át.
Természetesen ezért kell a hõszivattyú kompresszorát is hajtani, mely a komprimált, magas hõmérsékletû gázt állítja elõ, melyet a rendszer üzemanyagként használ.