Nem értem miért vannak egyesek felháborodva Frayer nyító hsz-én.
Az ember megszületik a Földre! Elkezd élni. Olyan megfoghatatlanul csodálatos dolog maga az élet, hogy jelenleg még fel sem tudjuk fogni! Mint amikor majdnem elgázol egy autó és fel sem fogod, hogy nem sokon múlott. Hihetetlen lehetõségeket kapunk, a további megismerések felé, hogy továbbfejlesszük szellemiségünket, jellemünket. Hogy továbbhaladjunk olyan mindig is magasztos kérdések felé, minthogy "Mi az élet értelme?". Ez egy olyan kérdés, amire a választ mind a mai napig nem ismerjük, nem értjük. Rengeteg dolgunk van itt, magától értetõdõ a szeretet és az életöröm felismerése, amit mára eltakartak elõlünk olyan primitív felfogásra és értékrendre alapozva, mint a hatalom. Együtt vagyunk itt ezen a csodálatos, termékeny és bõséges bolygón!
És akkor most nézzük mi a helyzet napjainkban:
Megszületsz, pár évesen már oviba kerülsz, hogy "szocializálódj", aztán elküldenek iskolába "tanulni". Évekig tömik a fejedet azzal, hogy szakosodnod kell, meg hogy ez az életed egyetlen értelme, majd miután végeztél, elmész dolgozni. Ezek után lemelózod az egész életed valami olyan dologért, ami sem a te életedet nem teszi jobbá, sem a világét, ellenben rengeteg energiát fektetsz bele, rááldozod az életed és baromi sok úgynevezett "pénzt" termelsz valakinek, aki erre alapozva baromi jól elvan. Majd miután szétmelóztad az agyad és szottyadt öreg leszel, rájössz, hogy hihetetlenül átb@sztak, valójában elvették tõled a legértékesebb dolgot, ami csak ismerünk ma: az életed! Leegyszerûsítve, már eleve halottnak születsz, hisz mikor is él a mai ember?
Félreértések elkerülése végett: az ember szeret dolgozni! Igenis tenni akar valamit, hogy jobb legyen, nem csak neki, hanem mindenkinek. A mai "lusta" ember valójában torz társadalmunk egyfajta tünete, aki gyûlöli ezt az értelmetlen életet és csak akkor lehet önmaga, amikor a munka után lepihenhet. Épp ezért rengeteg ember a rabjává válik a lustaságnak, hisz amikor dolgozik, valójában a semmiért melózik, de amikor otthon van és pihen, akkor önmaga lehet. A lustaság valójában az irányítottság elleni vágy, ami nem abból ered, hogy az illetõ ne szeretne IGAZI munkát végezni! Ha értelmet adsz egy munkának (mint pl. a régi munkák, ahol az élelemért, életben maradásért folyt a harc), akkor fáradtság nélkül tudod végezni, hisz nem ráderõltetik, hanem te akarod csinálni.
Viszont ma mindannyian így éljük le az életünket, rabszolgaként és észre sem vesszük.
Tudjátok milyen az igazi, VALÓS munka? Olyan, ami meg is marad hosszútávon. Mint pl. amikor építesz magadnak egy házat! Ott nem havonta fizetnek, hanem létrehoztál valamit! Ma meg robotolsz csak és HAVONTA kiengesztelnek némi pénzzel, hogy túléld azt a hónapot, de ugyanúgy megjelenj a következõ hónapban is, hogy megkapd az ahavi fizut is! Hogy élhess! A mai munkák javának eleve semmi értelme! Ennyien nem látjátok át, hogy ez mennyire beteg és morbid? Arra vagy kényszerítve, hogy dolgozz értelmetlen munkát, különben meghalsz! Ennél szebben becsomagolt és ennél kegyetlenebb szabályt még nem látott a Föld! És nagyon okosan ki van ez találva, mert minél inkább szabadulni szeretnél ebbõl a fogaskerékbõl, annál szorosabb lesz a kéz a nyakadon, hisz ez azzal jár, hogy egyre kevesebb pénzed van, anélkül meg megbénulsz. Akárhogy is vesszük, ez bizony kényszerítés, egyeduralom! Ráadásul erkölcsileg is beléd építik, hogy egy "senkinek" tartsd azt, aki nem végez értelmetlen munkát. Nem mellesleg ebben van némi irigység is, pontosabban a "Miért nem dolgozol, amikor én szarrá melózom magam?!" felfogás, ami csupán azért lángol fel egyes emberekben, merthogy õk dolgoznak és fel sem fogják, hogy ez a gyûlölet valójában maguk ellen és a rendszer ellen irányul!