Ma a Dunán néztem meg egy tud.ism.terj. filmet. Az elsõ részben szó volt a termeszekrõl.
Az ausztrál tudósok egy termeszvárat tanulmányoztak, de szerencsére és hálistennek már lakatlan volt, mert egyébként horrorfilm lett volna belõle.
A termeszvárat elõször körülásták, majd fûrésszel kettõbe vágták, hogy tanulmányozzák a szerkezetét. Ez nem jött össze, így másik módszert kellett választani. Ezúttal, gipsszel kiöntötték a várat, majd miután az megszilárdult, nagynyomású vízzel kimosatták a falak anyagát. Így megmaradt egy szép, szoborszerû építészeti alkotás, amely jól mutatta a termeszvár belsõ alagútjait, üregeit, járatait. Utána a komputertomográfnál ismert elvet alkalmazva, egy nagy szkennert állítottak fel, és a termeszvár-gipszszobrot a tetejétõl a talpáig szeletekre vágták úgy, hogy közben minden szeletnek beszkennelték a képét. Egy 3D-s szoftver segítségével létrehozták a vár számítógépes modelljét.
Az egészbõl az volt az egyik legnagyobb tanulság, hogy a vár szellõztetését a szél végzi, a termeszek a vár magasságának, valamint az egyes alagutaknak, a kivezetõ nyílásoknak a variálásával oldják meg a lakóhelyük természetes, energiatakarékos és hatékony szellõztetését. Ezeket az ismereteket lehet alkalmazni a magas épületeknél.
Szóval, azt kívánom, hogy a nálunk fejlettebb civilizációk is legyenek tekintettel a mi érzékenységünkre, amikor minket tanulmányoznak.