Ettõl még tapasztalatokon, megfigyeléseken és nem elméleteken, ideákon, spekuláción és számításokon alapszik a mûve.
Newtonnak is voltak misztikus gondolatai, sõt ugye hírbe hozzák mindenfajta titkos társaságokkal is.
"Te a lélekrõl beszélsz gyakorlatilag, nem?
Amúgy ez magánvélemény, de nem értek vele egyet. Az ember tudata pont az automata, az ember azt hiszi, hogy egy valami irányítja a mozdulatait, és ez az akarat. És könnyû ezt egy tudatnak, lélknek, agynak betudni."
LOL
Nem látod a gondolataidban a logikai bukfencet?
Gondolod, hogy egy számítógép is hisz valamit? Vagy csak, mint egy automata végrehajtja a programot, belül meg nincs semmi aki/ami hinne valamit, helyesebben ami átélhetné a hitet?
A tudat és az intelligencia, az agyi képességek, nem ugyan azok. Ezt magyarázom.
Az intelligencia, más képességek a tudomány számára többé-kevésbé reprodukálható dolgok, az emberi szubjektum, a tudat azonban nem!
Aztán ugye a vallások, amelyek e tekintetben évezredes tapasztalatok tárházai, rájöttek arra, hogy ez a tudat általában nem önmagában való, hanem mindig körülveszi valami test. Ez lehet fizikai, vagy valami kevésbé kimutatható, megtapasztalható, amit igen, léleknek szoktak nevezni.
"Azt aláírom, hogy az agy tudományos feltárása még gyerekcipõben jár, de hát a világ megismerhetõ."
Én is ezt mondom, viszont azt tagadom, hogy a jelenlegi tudásunk egyfajta extrapolálása lenne csupán ez a végsõ ismeret. Van itt valami, amit a tudomány csak kerülget, de nem mer igazán hozzá nyúlni.
"De a Holdraszállásnak a véletlenhez semmi köze. Az ember az evolúciós törvényszerûség miatt létezik, és akíváncsiság ugyancsak az evolúciós miatt jött étre, hiszen a gyûjtögetõ majmoknak néha új eledel kellett fogyasztaniuk, valahogy meg kellett tudni, hogy ki az ellenség, stb... Aztán ott a versengés, ami szintén egy evolúciós okozat, és az is kellett jócskán a Holdraszálláshoz. Meg kellett hozzá tudomány nem utolsó sorban. :) Ezek nélkül nem lett volna Holdraszállás. Mondhatni nulla lenne a valószínûsége ezek nélkül."
Egy ismeretlen, de tapasztalt ténnyel magyarázni a másikat nem magyarázat. Analógia ugyan, de az okokra, a lényegre nem ad magyarázatot.
Igen, az ember csinál dolgokat, pl a tudományt. De ezek a dolgok teljesen ellentétesek a természet tiszta törvényszerûségeivel, statisztikájával. Mint ahogy az ember, mint spirituális lény (tudományos értelemben) léte is az.
Jelenleg a tudomány még mindig valahol a XVII. szd-i óramûvesek szintjén van, csak most már sokkal bonyolultabb szerkezeteket alkotunk, több millió soros programokat, több millió alkatrészbõl álló rendszereket.
Azonban nem tudunk "lelket" adni a rendszereinknek. Nincsenek olyan robotjaink, mint Asimov mûveiben.
"Nem nézem le azokat az embereket, akik így gondolkodnak, hiszn sok van belõlük és más körülmények között én is ilyen lennék. Õk is ugyanolyan emberek, mint én."
Vesd össze:
"Dr. Tóth Tibor a Miskolci Egyetem fõmarhája, a mûszaki tudomány doktora, tanszékvezetõ tanár, az Informatika Intézet igazgatója, lehet, hogy jó szakmabeli informatikus, mégis, mikor eltér a szakterületérõl, pl. kozmológiáról beszél, terjeszti az intelligens teremtéses marhaságait, lejáratja a tudományt."
Az a gond, hogy ebben a dologban sem mondták még ki a végsõ szót, de te még is elítéled, minõsíted azt, aki a másik oldalt képviseli.
Szal teljesen igazságtalan dolog õket elítélni, mivel a világ teleológikus, cél-okságból történõ szemlélése évezredek óta szembehelyezkedik a világ csupán ontológiai naturalisztikus szemléletével. A két oldal hívei állandó "harcot" vívnak.
Jelenleg a tudományt olyan elvek uralják, amelyek teljesüléséhez elégséges a pusztán közvetlen okokra visszavezetni a jelenségeket.
Az ember azonban nem egy "meglökött kõ", sõt az állatok sem, de még a növények, és talán még a kövek sem ilyenek valójában!
A világ jelenségeinek 99%-a tényleg visszavezethetõ a naturalisztikus oksági viszonyra. De ez a statisztika úgy is elõállhat, hogy a létezõ dolgok cél-okságból fakadó "cselekedetei" kioltják-lerontják egymást, és csak ritka esetben jutnak el a célirányos önszervezõdõ komplexitás magas fokára, de a törekvés, és a képesség ettõl függetlenül talán minden létezõben megvan.
A tudomány jelenleg gyakorlatilag tagadja a célirányos erõket, ezzel tagadja az emberi tudatot magát is!
Azt, ami minden embernek a legközvetlenebb tapasztalata!
Ez a röhej és nem az amikor bolondos ufókutatók lepkehálóval rohangálnak zöld mezõkön fizikai bizonyítékra vadászva a legutóbbi ufóészlelés után.