Douglas Adams kapva kapott volna a témán, ha idõben tudja, ez lett volna a 6. útikalauz egyik alapköve.
"Az emberiség elpárologtatta maga alól addig nagy becsben - szélsõséges zöldek szerint kis becsben - dédelgetett Földjét, melyre a vogonok is csak elismerõen tudtak csettinteni. Ha ezekután egy Stavrelos Béta negyedik holdbeli kocsmában elõjött a téma, minden élõ és élettelen szervezet egyszerre hallgatott el s rótta le magában vénuszi idõ szerinti egyperces néma tiszteletét - mely földi idõ szerint kb. 2 tizedmásodpercig tartott - a humanoid faj elõtt, de csak azért eddig, mert a Pángalaktikus Gégepukkasztó fogyasztása az elkészítéstõl 3 földi tizedmásodpercen belül javasolt, különben elvész a jellegzetes akkumulátorsav-aroma.
Ha felütjük az Útikalauzt, a 'valaha élt legbotorabb faj' keresésre az emberiség fog felragyogni folyadékkristályos kijelzõnkön, a világtudomány mai állása szerint nem történt még ekkora blama a világegyetem keletkezése óta. Az emberiség önmagát pusztította el, s ezt a tudományos világ az utolsó pillanatig ünnepelte. Utána eltûnt a Föld, s helyén egy aprócska fekete lyuk maradt csupán. A vogonok ezután hazamentek, temérdek energiát és fenyegetõzést spóroltak meg, viszont az épülõ ûrsztrádának új helyet kellett keresni..."