Na, akkor egy kicsit vissza a topichoz. E témában eddig talán a legjobb összesítést az Atomic Rocket oldalán van. Ugyan gyakorlatilag ez is sok fórumbejegyzés (Stardestroyer.net, Space.com, Sci-fi Meshes, L2D, stb.) és blog tartalmának összesítése, de így egyben egy nagyon jó összefoglaló oldal, ami az ûrhajózás alapjaitól a sci-fi társadalmak elemzéséig mindenfélét felkarol. Akit érdekel a téma, bírja az angolt, és van türelme, érdemes ránéznie. :)
A Sci-fi Meshes oldalán található az egyik "hard sci-fi" ûrhajó, Adam Burch kreálmánya, a Cerberus. A Cerberuson keresztül lehet nagyjából átlátni, hogy miként is nézhet ki egy valódi ûrharc, illetve mikre kell számítani.
A Cerberus mögé kitalált Sci-fi háttértörténet Adam Burch alapján (kicsit megvágtam, késõ van már... :D):
"A Cerberus osztályú Fregatt az USAF által üzemeltet többfeladatú mélyûri harcjármû. A Mélyûri Ûrparancsnokság felügyelete alatt dolgoznak, és hajtanak végre tudományos, katonai, rendvédelmi, személyszállító és mentõ küldetéseket a Naprendszeren belül.
A hajó három fõ részbõl épül fel, az elsõ modul a személyzeti, fegyver és felderítõrendszereket befogadó modul, a második rész a változtatható mennyiségû üzemanyagtartály, az utolsó modul pedig négy kettõs feladatú (energiatermelés elsõ sorban, tolóerõ biztosítása másod sorban) nukleáris reaktor-hajtómûvet magába foglaló hajtómûblokk.
A Cerberus név egyfelõl utal a többfeladatú küldetésre, másfelõl a fizikai hasonlóságra a mitológiai háromfejû kutyára.
Az elsõ modul orrán egy szenzor dóm található, amelyben a rádió- és más hullámhosszokon mûködõ érzékelõk találhatóak, a radar felbontási képessége titkosítva van, de feltehetõen képes egy pár milliméteres tárgy észlelésére több tucat kilométerrõl. A harmadik modul alján egy hasonló, hátrafelé nézõ érzékelõdóm alatti rendszer nyújt teljes, 360°-os lefedettséget a hajónak. A személyzeti szekció alkotja a csatabárd fejéhez hasonlatos elsõ rész egyik "pengéjét", az irányítóterem, a személyzeti szobák, a légzsilip és a gravitációs modul van elhelyezve benne, plusz egy optikai teleszkóp. A hajó normális körülmények között a hossztengelye körül forog, így a "penge" élén elhelyezett gravitációs modulban 1G-nek, vagyis a Földi gravitációval egyenértékû nehézséget lehet elérni 6 fordulat per perc sebességnél.
A másik oldalon lévõ "pengében" van elhelyezve a kinetikus lövedékek és rakéták tára, illetve egy gyorsítóágyú (railgun). A hatásos lõtáv függ a célpont manõverezõképességétõl és az indító jármû illetve a célpont relatív sebességétõl, de képes hiperbolikus pályára állítani a lövedékét a Föld körül megfelelõ körülmények között. A hagyományos, nem irányított lövedék egyszerû wolfram töltet, de a skála másik végén megtalálhatóak a többfokozatú kémiai hajtómûvel szerelt irányított rakéták. Lehetséges nukleáris fegyverek bevetése is, de ilyet az ûrhajó csak az USA elnökének külön engedélyével hordozhat, és általában indokolatlannak tartják a hajó kinetikus és lézerfegyvereinek erejének ismeretében (errõl még lent egy kicsit - Cifu).
A penge modulokban van elhelyezve a víz és oxigén tartályok, ezek tartalmát a két penge között pumpákkal osztják el, hogy a hajó kényes egyensúlya forgás közben ne változzon. Az elsõ szekciót (a "fejet") a Hold felszínén gyártják le, és LMO-ra (Alacsony Hold-körüli Pálya) ipari elektromagnetikus gyorsítóval juttatják fel, ahol a végsõ összeszerelést végzik el.
A második szekció egy középsõ gerinc körül elhelyezett négy üzemanyag tartályból áll, amelyek hexagonális (hatszögletû) kialakításúak. A tartályok külsõ felületéhez lehetséges automata robotszondák rögzítése, amelyek különféle katonai vagy tudományos feladatokat láthatnak el, és túl nagyok, hogy a lõszertárban elférjenek.
Hat üzemanyagtartály-modul elegendõ ahhoz, hogy a hajó 2 hónap alatt megtegye a Föld-Mars utat és vissza a két bolygó közeli pályaállásánál, Jupiter küldetésnél nyolc, vagy még több modul indokolt a szükséges biztonsági tartalékok miatt.
A gerinc egyben egy távirányított manipulátornak is a bázisa, amely nyugalmi esetben a gerincen hosszában végignyúlik, és segítségével a hajó teljes felülete elérhetõ karbantartás vagy javítás esetén.
A harmadik szekció a meghatás 4 Triton-osztályú Oxigén Utánégetésû Nukleáris Hajtómûveit és két Hermes folyékony oxigén/folyékony hidrogén hajtóanyagú kémiai hajtómûveit foglalja magába. A kémiai hajtómûvek a taktikai manõverezés feladatára szolgálnak. Egy további Hermes található a fegyvertár penge-moduljában. A szekcióhoz csatlakozik négy behajtható radiátor, amely a felesleges hõ kisugárzásához szükséges. További kis rakétahajtómûvek és giroszkópok felelõsek a finom manõverezésért.
A fõ támadófegyverzet mellet a Cerberus hat nagy energiájú szilárdtest lézerágyúval is rendelkezik, a meteor és az ellenséges lövedékek elhárítására.
A hajó fejlett elektronikai és felderítõ rendszereinek hála egyetlen ember is képes a hajó irányítására, de a szabvány személyzet 6-14 fõ között változik küldetéstõl függõen.
Az elsõ hajó 2123-ban készült el, és a "fej" szekció az üzemidõ-kiterjesztési programoknak hála akár 2250-ig is szolgálatban maradhat. Az egységek különféle USAF (légierõ), USN (haditengerészet) és USCG (parti õrség) kiemelkedõ mentõ és légimentõ tagjai után lettek elnevezve, utalva a hajó ûrbéli mentõ-képességére.
Ami a kinetikus lövedékek energiáját illeti, nos, a relatív sebesség csúnya dolgokat tud mûvelni. Egy mindössze 7kg-os tárgy 12km/s relatív sebesség esetén akkora energiát fejt ki a célponton, mint egy 16"-os hajóágyú (mint amilyen az Iowa (és testvérhajói) fedélzetén vannak) 1200kg-os lövedéke "nyamvadt" kétszeres hangsebességgel (0.6km/s) a célpontba csapódva...
12km/s annak felel meg, mintha a legalacsonyabb energiájú Föld-Mars közötti pályán egymással szemben halad két ûrhajó.
A Cerberus akció közben. Érdemes megjegyezni, hogy lézerágyú látványos lövése nem felel meg a valóságnak, a lézernyalábot ugye nem lehet látni normális körülmények között...
Egy Cerberus két ûrhajósa a robotkarral egy aszteroidát vizsgál meg
Teljes tolóerõ...
A Cerberus "feje", bal oldalon a személyzeti penge, jobb oldalon a fegyvertár pengéje. Érdemes megjegyezni, hogy a nehézkedés kifelé hat, így a személyzeti modulnál látható ablakok mögött álló emberek feje a hajó hossztengelye (közepe) felé néz...
Ami ebben az elképzelésben gyönyörû, az a pörgõ hajótest, mint a mesterséges gravitáció megoldása. A kézenfekvõ megoldás, vagyis a forgó szekció, amely a hajótól függetlenül forogva hozza létre a mesterséges gravitációt (például a Leonov a 2010 - második ûrodesszia filmbõl vagy az Omega osztály a Babylon 5 TV sorozatból) rendelkezik egy komoly hátránnyal ugyanis, nevezetesen úgy mûködik, mint egy giroszkóp, így is erõt fejt ki a hajótestre. Ezt úgy lehetne ellensúlyozni például, hogy két azonos tömegû és méretû szekció egymással ellenkezõ irányban forog. Itt egy elegánsabb módon vágták át a gordiuszi csomót.