Én egy kolóniát nem úgy képzelek el hogy már elsõ körben egy teljesen önellátó infrastruktúrát visznek magukkal töménytelen tartalékkal hogy a kezdeti idõket is megoldják, persze jó lenne de nem hangzik túl gazdaságosnak.
Pedig már a legtöbb komolyabb Mars-misszió is magas szintû önellátásra épít, hiszen hacsak nem az Apollo program szintû rövid idejû tartózkodásról (ez a Mars esetében legfeljebb 30 napos Mars felszíni küldetést takar), akkor bizony legalább másfél évben kell gondolkodni, mielõtt haza indulhatának, illetve megérkezik a váltószemélyzet. A magas szint azt jelenti, hogy önellátóak élelmiszerbõl, zárt ökoszisztémával megoldják az oxigén és víz visszaforgatást. Anno az elsõ katonai Holdbázis programokban is kiemelt szerepet szántak annak, hogy a Hold felszínén található anyagokból építsék tovább a bázist, persze akkor még elég kezdetleges információkkal bírtak arról, hogy milyen ásványok is találhatóak meg ott, de eleve arra készültek, hogy minél kevesebb terhet kelljen felvinni. Olcsóbb felvinni egy (hasracsapás) 150 tonnás kompakt automata vagy félautomata gyártegységet, és bányászrobotokat, amelyek aztán évtizedeken keresztül állíthatnak elõ egyszerûbb szerkezeteket, mind ezeket a szerkezeteket kész egységként vinni fel a Holdra.
Pont azt mondom hogy egy ûrkolóniánál NEM kell nagy szintû katasztrófa, történjen, még egy kisebb baleset is a kolónia végét jelentheti ha azt ott helyben nem tudják megoldani. Evakuálási lehetõség nincs, ha borul a bili akkor mindenki kivétel nélkül meghal.
Veszélyhezetek mindenhol vannak, lent felhoztam a tengeralatjárókat, ott sem kell és kellett anno nagy galiba, hogy az egész hajó a teljes személyzetével örökre a mélybe rántsa...
Annak a nyomortelepre született gyereknek megvan az esélye a kitörésre (mindegy hogy ez az esély mekkora, egy generációs hajón nulla az esélye)
Egy új világot felfedezni és benépesíteni nem minõsül kitörésnek?
Ha építek egy földalatti bunkert hogy évtizedekre bezárkózzak oda a gyerekeimmel mennyi idõ múlva fogja a gyámügy/rendõrség rám rúgni az ajtó?
Amíg a gyerekeiddel jól bánsz, igazán komoly jogi indokuk nem lehet arra, hogy rád törjék az ajtót.
Ezen kívûl megint rossz a példa, egy bunkerbõl nem jutsz el sehova, nem érsz el vele semmit (hacsak nem egy atomháborút akarsz mondjuk túlélni, ám ez esetben végképen nincs joga senkinek rádrúgni az ajtót, vagy legfeljebb azért, mert õ is túl akar élni :)). Egy ilyen hajó viszont új naprendszert, új bolygókat hódíthat meg, kicsit más szituáció azért...
Annak a kornak a viszonyulása a gyerekekhez más volt mint a mai, de még így is, a régi telepeseknek és a gyerekeiknek MEGVOLT a lehetõségük a visszaútra. (jó pár eset volt ahol a félresikerült kolónia lakosai visszatértek inkább az anyaországba)
Megint kevered a korokat. Abban az idõben az ilyen hosszú utazások komoly számba mentek, komoly költségvonzata volt, és messze más volt az utazással kapcsolatos megítélés is. Akkoriban az átlag ember jellemzõen csak a saját születési helyének környékét ismerte, esetleg idõnként a közelebbi városokba mehettek el vásárokra. Olyasmi, hogy valaki mondjuk Londonból Bécsbe utazzon, csak a leggazdagabbaknak volt elképzelhetõ, vagy a nagyon elszántaknak, akik egy batyuval a hátukon nekimentek a nagyvilágnak. De ez egy nagyon-nagyon szûk réteg volt.
Aki ennyire ki akar törni a "sorsa" alól, az ott nem lesz boldog, de nem lehet ezt garantálni mindenkinek.
Az ókorban Róma és Kína tudtak egymásról, ha földrajzilag közelebb lettek volna a háború szinte biztosan bekövetkezik de az õ technológiai szintjükön egyszerûen nem érte meg, nem volt értelme háborúzniuk és ennek a legfõbb oka a távolság volt.
Nem lehet a világûrbéli hadviselést a szárazföldi vagy tengeri hadviseléshez fogni, és fõleg a távolságoknak nincs értelme ebbõl a szempontból. Az ókori szárazföldön a távolság erõforrásokat jelent, hiszen a katonáknak élelmiszer kell, zsold kell, fegyver kell, a lovaknak és állatoknak takarmány és a többi. Ha valahova bevonulsz, a területet meg kell tartani vagy úgy, hogy a helyi vezetõkkel megegyezel, vagy úgy, hogy kiépítesz saját védelmi állásokat és katonákat állomásoztatsz a területen. Sem Róma, sem Kína nem rendelkezett ilyesmivel. Az egyetlen háborús induk egy ilyen szituációban a rablóhadjárat, lásd Hunok, Gótok, Vikingek és hasonló népségek, akik az erõforrásaikat úgy szerezték meg, hogy elmentek messzire, ott megtámadták a helyieket, és elvették tõlük amit tudtak (hadizsákmány). Róma és Kína teljesen más birodalom volt, és egyértelmûen megvoltak a helyi problémáik, nem kerestek maguknak újakat a világ túloldalán.
A világûr esetében több indok is lehet a háborús tevékenységre. Ezek:
-Nyersanyag birtoklás. Az adott szinten fontos nyersanyag csak ott található meg, és ezért kellne birokra kettõ vagy több hatalom. Ez lehet például a He3 izotóp a Holdon, vagy a Jupiter régióban a víz mondjuuk az Európa holdon.
-Függetlenség. Ehhez már kiépített kolónia kellene, amely ilyen vagy olyan ok miatt a Földi "háttértõl", a kolóniát létrehozó hatalomtól megszabadulna, hogy a maguk uraik legyenek. A létrehozó hatalom számára viszont ez cseppet sem üdvös, lévén ugye ez esetben a kolónia létrehozására elhasznált erõforrások kárba vesznének.
-Katonai érdek, Politikai érdek. Ez inkább a Föld körül fordulhat elõ elsõ körben, de késõbb persze kolóniák kiépülése után az adott kolónia vonzáskörzetére is vonatkozhat. Ez a jó öreg "az én érdekeimet védem" doktrína. Kiemelt fontosságú például a kritikus Lagrange pontok (például Föld-Hold L1, L2). A Lagrange pontok két égitest gravitációs erõi "ütközõzónáiban" találhatóak, ahol a két égitest vonzása kiegyenlíti egymást, így visznylag stabil pályán tartható egy ûrállomás vagy hasonló bázis (pl. mesterségesen oda telepített aszteroidabázis). A Föld-Hold L1 pont például azért fontos, mert gyakorlatilag innen csaknem teljesen ellenõrizhetõ lenne a Föld-Hold útvonal...
A Föld-Hold L1 egyben a Föld sakkban tartásához is használható, tehát katonai bázisként is kitûnõen szolgálhatna, persze egy Holdbázis is hasonlóan alkalmas (bár bizonyos szempontból hátrányosabb) szituáció. Ilyen katonai bázisok kiépítése mind az USA, mind a Szovjetunió által tervben voltak. Elõnyük komoly, hiszen egy Holdbázis vagy egy kellõen messze keringõ ûrbázis elérhetettlen olyan hatalmaknak, amelyek nincsenek a megfelelõ technikai (és gazdasági) helyzetben. A magas költségek és a vitatható katonai potenciál miatt azonban ezek lekerültek a napirendrõl.
Viszont ahogy halad elõre a világûr meghódítása, elõbb-utóbb el fog jönni az a kérdés, hogy milyen szabályok alapján mûködjön a világûr használata, és a jelenlegi szabályozások elavultak vagy haszontalanok lesznek. Ha például egy nagyhatalom harcol egy másik országgal, és lelövi annak a kémmûholdjait, akkor a világûr máris hadszíntérré változik...
A naprendszeren belüli háború lehetséges lehetne de ahhoz nem igazán kellenek ûrhajók hogy a Föld szétrakétázzon akármit a naprendszeren belül.
Ugyanígy a Föld is igen sebezhetõ, sõt talán még inkább. Elég egy aszteroidát megfelelõ ütközõ pályájára állítani...