Az Index cikke pár ponton hibádzik, sajnos a tech rovat szerkesztõi nincsenek a helyzet magaslatán, a szintén mai Boeing 747-8F cikknél például a maximális felszállótömeg és a hasznos teher fogalmát sikerült többször is összekeverniük...
Amúgy megnyugtatlak, a külföldi oldalakon sincs több konkrét info, de mit én tudok, az kb. ennyi:
Az X-37B fõbb adatai:
Magasság: 2.9 m
Hossz: 8.9 m
Fesztáv: 4.5 m
Tömeg: 4'990 kg
Energiarendszer: "Gallium Arsenide" (most késõ van utána nézni, mi is ez magyarul) napelem táblák és litium-ion akkumulátorok
Indító jármû: Lockheed-Martin Atlas V (501)
Indítási dátum: 2010 április 22
Ûrbéli mûködési élettartam: 270 nap
Az X-37B hivatalosan a NASA és az USAF közös programja, a célja az többször felhasználható ûrjármûvek új generációjának tesztelése, az automata repülésirányító rendszer tesztelése, az ûrbéli pályaváltoztatással kapcsolatos teszt és az automatizált visszatérés tesztelése. A jármû viszonylag magas, 400km feletti pályán kering.
Az X-37B pontos célja ismeretlen, hogy az USAF számára konkrétan milyen elõny származik belõle, nem nyilvános. A visszatérõ ûrhajó raktere cirka 2,5x1,5 méteres lehet, a hasznos terhelése is csupán 400-500kg körüli. Maga az X-37B tehát nem túl potens eszköz, ha figyelembe vesszük, hogy a KH-12 mûholdak több, mint 12 tonnát nyomnak, vagy ha figyelembe vesszük, hogy a kémmûholdak sokszor alacsonyabb pályára is mennek ennél.
Hogy mire lehet felhasználni egy ilyen technológiájú eszközt? Rengeteg mindenre:
-Gyors reagálású kémmûhold, amely a hagyományos kémmûholdak nem megfelelõ pályája miatti "réseket" tömhetik be az adatszolgáltatásban.
-Szintén felhasználható azon képessége, hogy a szokásosnál nagyobb pályamódosítást végezhet. Ezzel ugyanis megnehezíthetõ az elpusztítása egy ûrben is zajló hadviselés közben.
-Ûrbéli objektumok felderítése, például ellenséges mûholdak megvizsgálása.
-Ûrbéli objektumok elleni harc, vagyis mûhold-vadász feladatkör.
-Kvázi alapja lehet egy gyors reagálású személyszállító vagy teherszállító (esetleg bombázó) ugrójármûnek. Itt arra kell gondolni, hogy Amerikából fellõve kb. másfél órán belül a Föld bármely pontjára el lehet juttatni egy kicsi, de ütõképes különleges egységet, szükséges ellátmányt vagy adott esetben fegyvert. Az ilyenek jármûvek elleni védelem még gyerekcipõben jár, mivel itt nem ballisztikus pályán tér vissza a jármû, hanem nagy sebességgel repül, így a légvédelmi rakéták szinte semmit sem érnek, amíg ~30km magasság és 3-4 Mach alá nem süllyed.
Ami miatt most "áll a bál" az az, hogy a satspotterek elvesztették az X-37B-t, majd megtalálták újra, mintegy 27,5km-el magasabb pályán. Tudni kell, hogy az ûrbéli objektumok pontos követése csak radarral lehetséges, mégpedig a komolyabb radarokkal, vagyis leginkább a tehetõs légierõknek van erre kapacitása (az USAF-nak van például egy ilyen központja, amely direkt az ûrben keringõ mûholdakat és törmeléket figyeli). Tehát a civilek, mint a satspotterek számára csak az marad, hogy távcsõvel kukkolják az eget, hátha találnak az ismert pályájú mûholdakon kívül mást is. Amennyire én ki tudom venni, nem "eltûnt", hanem egyszerûen pályát változtatott, lehet, hogy csak ezt a 27,5km-es emelkedést, lehet hogy valójában egy sokkal komolyabb pályaváltoztatás történt, aztán visszatért az eredeti pályája fölé 27,5km-el. Ez megmagyarázná, hogy miért nem találták meg egybõl (azért nem olyan egyszerû kiszúrni egy mûholdat, ezért a satspotterek is igyekeznek hozzávetõleg ott keresni, ahol lennie kellene a megfigyelt mûholdnak, az X-37B-t például elõször egy hónappal a fellövése után találták csak meg!). Az "eltûnés" egyébként nem két hétig történt, hanem Augusztus 14.-én nem volt az addigi pályáján észlelhetõ, majd Augusztus 19.-én találták meg, 27,5km-el magasabb pályán.