Egyébként alapvetõen igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen ûrvadászt építeni.
Ugye kérdés, hogy mit lesz a következõ lépcsõ. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idõvel, mert gondolj csak az elsõ számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az elsõ és az utolsó példa picit sántít, de azért a belsõ égésû motorok is sokat fejlõdtek.
A topic nyitásakor jeleztem, hogy én a "Hard Sci-fi", a jelenleg ismert fizikai törvényekre és a belátható jövõben (pár száz év legfeljebb) gondolkodom. Igen, lehetséges, hogy X idõ múlva csodás elõrelépések lesznek, de ez nem borítékolható.
A fúziós reakciókat az 1960-as évek óta tesztelgeti laboratóriumi körülmények között. De még mindig legalább 20-30 év, amíg egy fenntartható, pozitív energiamérlegû (tehát energiatermelésre alkalmas) fúziós reaktort meg tudunk építeni. Az antianyag terén eddig alig pár anti-protont, esetleg anti-hidrogén atomot tudtunk létrehozni. Ahhoz, hogy reakció-reaktorban használhassuk nekünk tonnaszámra kellene gyártani. Stb...
Abba most nem akarok belemenni, hogy "mi lenne ha holnap feltalálnák a nullpont-energiát", mert ezzel a fantázia szintjére lépünk.
A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?
Ez is belejátszik, de éppen ezért egy külön "légkörelemzõ" lézer is van a gépen, amely alapján korrigálni lehet a fókuszt. Ám ha a YAL-1A lézerével a légüres térben lõsz a Földrõl a Holdra, a lézernyaláb átmérõje akkor is több tíz méter átmérõjû lesz, ez pedig 1MW esetén annyit tesz, hogy alig fogod felmelegíteni vele a besugárzott területet :)