A mögékerülés egyelõre csak akkor, ha a csatahajók már közel érnek, mert kifogytak a nagy hatótávolságú pusztítóeszközökbõl.
Egyébként a közeljövõben olyan sugárpajzsot tudok elképzelni, hogy valami szuper tükrözõ bevonatot raknak a páncélra. Azt is elsõsorban a vadászra érdemes, mert a csatahajóra úgyis railgunnal lõnek általában.
Az is növelheti a vadász értékét, ha egy védekezõ hajó egy óriásbolygó mellé húzódik védelmi célból, akkor a vadász a légkörben haladva is támadhat.
Ami az ûrbeli álcázást illeti, szerintem nem teljesen lehetetlen a hõjelek leárnyékolása sem. Mondjuk a torpedó elejére rakunk egy nagy fémlapot, amit mágnesesen abszolút nullára hûtünk. Így persze nem is lát és nem is manõverezhet... de a távolságokat észrevétlenül lecsökkentheti. Ez mondjuk álló célpont, mondjuk ûrbázis ellen lehet jó elsõsorban.
A szenzorzavarás kapcsán még arra gondoltam, hogy attól még hogy 2000km -re nem lehet érdemi kárt tenni a hajótestben lézerrel, attól még lehetséges, hogy parabolaantennával fókuszált rádióhullámnyalábbal megrongálják a szenzorokat. Egy ilyen fegyó nem egy kategória mint a millió kilométerre levõ napkitörés.
"A húrelmélet elnevezést mind a 26 dimenziós bozonikus húrelméletekre, mind a szuperszimmetria felfedezése után annak hozzáadásával nyert szuperhúrelméletre szokták használni. Újabban gyakran a szuperhúrelméletet mondjuk húrelméletnek. Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyõzõ bizonyítékokat találtak arra, hogy a különbözõ szuperhúr elméletek (öt különbözõ változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei. "
Ezek szerint vagy az elméleti fizika állít jó nagy hülyeségeket, vagy nem csak az általunk ismert tér a valós. :D :D