Annyira értelmetlen volt, hogy kitiltottam. Továbbra se akarja megérteni a fizika alapjait (pedig a Newtoni és Kepleri fizika elviekben annyira nem átláthatattlan, ha valaki egy kicsit is meg akarja érteni). Amikor pedig egy irányított rakétalövedék "effektív hatótávolságát" egy "Kalasnyikov golyó"-hoz hasonlította elfogyott a türelmem. Én sem értek mindent, például bármennyire is szeretném, még mindig nem látom át a VASMIR hajtómû mûködését. Viszont ha valamit nem értek, akkor nem kezdek el fantáziám által kiszinezni a dolgot, és pláne nem kezdek egy tényszerûen beszélni a felvetéseimrõl.
De a kettõs célú gép nem fog mûködni sohasem (legalábbis a mostani szinten biztosan).
Ez annyira igaz, hogy a "repülõgép" forma ûrvadász-elképzelések, mint a MiG-105 vagy a Dyna-Soar mind csupán a légkörbe való visszatérés miatt voltak aerodinamikus kialakitásúak. Nem voltak kettõs célúak, a légkörben nem tudtak manõverezni. A Dyna-Soar ugye Titan I / II. / III. hordozórakéta orráról indult volna a világûrbe, a MiG-105 pedig egy 50/50 fantázianevû hiperszonikus hordozó-repülõgéprõl.
Dyna-Soar és a javasolt hordozórakéták
Az 50/50 rendszer szétvállása, alul a hiperszonikus hordozó-repülõgép, felül a MiG-105 és a gyorsító-rakétafokozata
Mindkét "ûrvadász" (illetve katonai ûrrepülõgép helyesebb megfogalmazás, mert elsõ sorban mindkettõ kémrepülõgép lett volna, az ûr-ûr hadviselés csak opcionálisan szerepelt a tervekben) elképzelés csak LEO pályát képes elérni, és minimális orbitális manõverezési képességgel rendelkezik. Tehát a célpont mûhold (vagy ellenséges ûrvadász) leküzdése csak úgy lehetséges, ha nagyon közeli keringési pályára sikerült állítani.
Aztán mindkét elképzelés a kukába került. A Dyna-Soar ugye le lett lõve, helyét a Blue Gemini vette át (errõl korábban raktam be képet), kémfeladatokra a MOL ûrállomással együtt, "harci" alkalmazáshoz a Blue Gemini orrához csatoltak volna az Agena-hoz hasonlóan feljuttatott platformon 6-8 ûr-ûr rakétát.
A Szovjetek az 1970-es évekig próbálkoztak a MiG-105-el, de a hordozó repülõgép túl nagy technikai kihívás volt, a mai napig nem épült amúgy hiperszonikus repülõgép, legfeljebb méretarányos tesztgépekkel próbálják a felmerült problémákra a megoldást megtalálni (mint az X-43 program). Õk is a meglévû ûrhajók köré építettek volna ûrvadászt, a Szojuz PPK esetén a "szabvány" Szojuz 7K orbitális modulját elhagyták, a helyére egy keretre nyolc kis méretû rakéta került, ezekkel semmisítették volna meg az ellenséges mûholdakat.