Szerintetek mikor várható komolyabb ûrfegyverkezés?
Ezt nehéz megjósolni. Az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején mindkét szuperhatalom (Egyesült Államok, Szovjetunió) komolyan foglalkozott a világûr katonai alkalmazásával. Nem azért, mert stratégiai fontosságú volt, hanem azért, mert egy új hadszínteret jelentett. Az akkori tervek jó része alapvetõen arról szólt, hogy a nukleáris fegyvereket a világûrbõl, esetleg egy Holdbázisról indítsák el Földi célpontok ellen. Egy nukleáris robbanófej viszont stratégiai szempontból mindegy, hogy egy bombázógéprõl ledobva, egy tengeralattjáróról indítva, egy ballisztikus rakétával vagy adott esetben egy ûrbázisról indítva éri el a célpontját. Ebbõl a szempontból pedig a világûr igazából haszontalannak bizonyult. Egy ûrbázisról sokkal több erõforrásba kerül ugyanis a nukleáris csapásmérés, mint egy bombázógéppel vagy ballisztikus rakétával végrehajtva. Egyszóval gazdaságtalan lett volna.
A "második hulláma" az 1960-as évekbéli terveknek már a világûr kiaknázásáról szólt. Alapvetõen a világûr ekkor a kémmûholdakról szólt, arról, hogy ezekkel az ellenség titkait lehet megismerni. Magától értetõdött, hogy az ellenség ilyen irányú törekvését valahogy korlátozni, megakadályozni akarták. Ezek a tervek az ellenség kémmûholdjainak, kémûrbázisainak megvizsgálását, tönkretételét, elpusztítását célozta. A sors fintora, hogy végül a politikai vezetés egyik oldalon sem támogatta ezen terveket olyan komolyan, hogy azok eljussanak a megvalósáig.
Az "ûrfegyverkezés" mindkét oldalon Földi indítású rakétákra korlátozodótt, az amerikai Nike-Zeus és Thor rakéták "egyszerûen" egy megatonnás szintû termonukleáris robbanással pusztították volna el a szovjet kémmûholdakat. A szovjetek egy fokkal kifinomultabb ISz-A "vadász-mûholdak" megoldását alkalmazta, ez egy olyan mûhold volt, amely 2-3 Föld körüli keringéssel jut el a célpont (alacsony Föld körüli (LEO), tehát legfeljebb olyan 1000km-es) magasságig, és végül egyfajta repeszfelhõt kreálva rongálta volna meg. Az amerikaiak késõbb F-15-ösök által indított ASAT rakétákra tértek át (ám valódi rendszerbe nem álltak ezek).
Az elsõ valóban ûrbe telepített fegyver a szovjet Almaz kém-ûrbázisok (Szaljut 2, Szaljut 3 és Szaljut 5 néven ismertek, a szovjetek a civil Szaljut programba "rejtették" a katonai Almaz ûrállomásokat - Cselomej állítólag örjöngött, amikor a konkurens tervezõiroda ûrállomásának a nevét kellett használnia, a Szaljut-3 esetén a "Szaljut-3" felirat a legendák szerint ezért került egy olyan támasztógyûrûre, amely a hordozórakétáról való levállás után leoldottak, ilyen kicsinyes megoldások mindennaposak voltak :D) 23mm-es Nudelman gépágyúkkal voltak ellátva önvédelem céljából. A Szaljut 3 esetében a gépágyúval sikeres tesztlövészetet hajtottak végre. A negyedik Almaz ûrállomáson az elõkerült információk alapján a gépágyú helyett két önvédelmi rakéta lett volna, ám ezt az ûrállomást nem fejezték be, az Almaz programot elkaszálták, helyette a személyzet nélküli kémmûholdakra koncentráltak (az Almaz-ból született személyzet nélküli változat is, az Almaz-T).
Egy Almaz makett, a gépágyú fekete csöve a világosbarna tartókerettel együtt bal oldalt alul látható
A fegyverzet-orientált katonai ûrprogramok az 1980-as években a Ronald Reagen nevéhez kapcsolt "Csillagháborús" (Star Wars) program keretében kerültek megint újra elõ, ezúttal az ellenséges interkontinentális ballisztikus rakéták elleni eszközként. A szovjetek persze szintén nem akartak lemaradni, ezért õk is hasonló elképzeléseket dédelgettek. Az Energia-hordozórakéta elsõ terhe, a "Poljusz" (Polyus), a katonai Skif program keretében lett kapkodva létrehozva. A Skif eredetileg egy Megawatt-szintû széndioxid-lézerrel, "önvédelmi" gépágyúval, sõt, egy fázisban nukleáris "aknákkal" is felszerelt, 100 tonnás harci mûhold, amely ellenséges (amerikai) katonai mûholdakat és/vagy amerikai ballisztikus rakétákra tüzelhetett volna. A Poljusz egy tesztjármû lett volna fegyverzet nélkül, de elsõ sorban katonai céllal (többek között a lézer mûködésével járó gáz-kibocsátást szimulálták volna). Nem sokkal az indítás elõtt Gorbacsov a világûr békés felhasználására hivatkozva a katonai célú teszteket kihuzatta a programból - a kapkodva összeállított Poljusz amúgy sem állt pályára egy hibás parancssor miatt.
A Skif harci mûhold felvázolt terve (@astronautix.com)
A csillagháborús tervek közül egy sem valósult meg, de az ûrbéli hadviselés nem került le az asztalról. Több amerikai 1980-as és 90-es évekbeli elemzés és meghallgatáson is kinyilatkoztatva lett, hogy a világûr feletti uralom létfontosságú amerikai stratégiai érdek, mivel az amerikai hadigépezet nagyon függ az ûrbéli mûholdaktól (a NAVSTAR navigációs mûholdaktól, a kommunikációs mûholdaktól, a ballisztikus rakétaindítást jelzõ mûholdaktól, illetve áttételesen a különféle kémmûholdaktól).
Ahogy alant is írtam, már jó ideje képben van egy teljesen fegyvermentes világûrt propagáló nemzetközi egyezmény, de eddig az Egyesült Államok ellenállása miatt nem került napirendre. A lent említett orosz kezdeményezés talán némi változást hozhat, mert az Obama-kormányzat már nem zárkózik el mereven az egyezmény ötletétõl, de még nem biztos, hogy ettõl azt alá is írják. Márpedig amíg az USA nem áll mögé, addig a többi nagyhatalom sem fogja ezt megtenni önként.
Én úgy képzelem, hogy a következõ években elkezdõdhet a Föld körüli pályán levõ fegyverek esetleges telepítése
Jelenleg ilyen programról én nem tudok. Vannak ilyen irányú elképzelések (pl. az amerikai Brilliant Pebbles program keretében), de megvalósulás útjára még nem lépett egy sem.
valamint a Földrõl ûrbe irányuló fegyverek további fejlesztése
Ahogy lent írtam, ezekre a világûr fegyvermentessé tétele nem is vonatkozik. A nagyhatalmak egyértelmûen igényt tartanak ilyen fegyverre, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok rendelkezik is ilyennel, de gyakorlatilag mindegyik ország, amely képes mûholdat Föld körüli pályára állítani, képes lehet ilyen fegyverrendszer megalkotására (Japán, India, Izrael, Franciaország, Ukrajna).
Az én feltevésem szerint, akkor jelennek meg esetlegesen nagyobb távolságok megtevésére képes katonai ûrhajók, ha már lesz miért bevetni ezeket. Teszem fel már nyersanyag kitermelés folyik más bolygókon. Hisz, mint tudjuk a háborúk egyik fõ mozgatórugója a nyersanyagokért folyó harc.
Az emberiségre jellemzõ a versengés, a hatalomvágy, az irigység. A történelmi visszatekintések alapján és a jelen világpolitikai helyzetet is figyelembe véve én kétségbe vonom, hogy egy Star Trek-hez hasonló utópisztikus, egységes emberiség létrejöhet. Annál gyilkosabb faj vagyunk.
Amint a világûr olyan stratégiai érdeket kezd el képviselni, hogy az uralma feletti vitákat generáljon, erõsen valószínûsíthetõ, hogy katonai erõvel fogják az érdekeiket védeni a felek.
Hogy miként, mikor és hogyan fog ez megvalósulni azt nem merném még csak megjósolni sem, de a lehetséges forgatókönyvek száma végtelen. Mindenestre, ha megindul a világûr kolonizációja, idõvel valószínûsíthetõ az, hogy ezek a kolóniák nagy függetlenséget fognak maguknak követelni. Hiszen a kolóniákon születettek már semmiféle érzelmi kötõdéssel nem rendelkeznek majd a Föld felé...