Lézer: Mint nem-halálos (vakító) fegyver igen, egyre többet és többet foglalkoznak vele, jelenleg a fõ gond egyfelõl a méret (túl nagy és nehéz), másfelõl a megfelelõ hatékonyság (ne legyen maradandó a vakság, de ideiglenesen eléggé kiüsse a látását) biztosítása.
Plazma: Az a fajta plazmafegyver, amely plazmát hoz létre, és a plazma a célpontig repül valószínûtlen. A plazma külsõ gerjesztés nélkül "elsorvad" a légkörben, így nem túl sok értelme lenne.
Plazmafegyver alatt a laikusok olykor a fúziós fegyvert értik. A plazma ugye egy töltés tekintetésben semleges állapota pozitív és negatív töltésû ionizált részecskéknek. A plazmalámpában vagy egy villámban is plazmát láthatunk, de például a Föld légkörébe visszatérõ ûrhajót is plazma veszi körbe, ahogy a súrlódástól felhevül a levegõ, amelyen áthatol. Tehát például egy "villám-fegyver" esetén az a gond, hogy a kisülés a legrövidebb utat keresi (gondolj a villámra), így pedig finoman szólva is nehéz elintézni, hogy pont oda "csapjon", ahova te akarod.
Olyan elképzelhetõ, hogy plazmagránát, amely egy területen olyan erõs kisülést hoz létre, amely plazmaállapotba hozza a légkört, de ilyen kísérletrõl nem tudok.
Plazmakisülés hétköznapi formában
Bizonyos szintig egy termonukleáris bomba fúziós fegyver (egy fissziós robbanás hoz mûködésbe egy fúziósat, ez által pedig plazma is keletkezik), de kézigránát méretû termonukleáris fegyver nem létezik, a legkisebb ilyen fegyver elméleti szinten is legalább egy focilabda méretû.
Azt tudom hogy fejlesztenek egy boeing gépre, és egy terepjárora rakéta védelmi lézer ágyút. :)
A Boeing gépre fejlesztett lézerágyú (kódneve: YAL-1A) kaszát kapott, az ok a folyamatos csúszás (eredetileg 2006-ban kellett volna rendszerbe állnia) és a brutális túlköltekezés (már az eredeti költségvetés 4x költötték rá, több, mint 5 milliárd dollárt). Az elsõ megépült YAL-1A ABL gépet tesztelésre használják tovább, de a költségvetését megtizedelték. A második gépet már nem fejezik be.
A YAL-1A problémái:
Durván 5-7 másodperc kell a lézersugárnak ahhoz, hogy egy rakéta vékonyka burkolatát átégesse, ehhez a lézersugárnak ugyanazt a pontot kell megvilágítania ezen idõ alatt. A rakéta nem fog kitérõ manõvereket végrehajtani emelkedési fázisban, de egy repülõgép pilótája nyilván egybõl kifordul valamerre, ha azt észleli, hogy olvadozik a gép körülötte.
A másik probléma az idõjárás. Noha a YAL-1A ugyan akár több száz kilométeres effektív lõtávolsággal rendelkezik, elviekben a felhõk felett repül, és megvárja, amíg a rakéta is elhagyja a felhõréteget (addig radarral követi). Na most itt a probléma, egy repülõgép nem fogja azt a kedvességet megtenni, hogy ne használja ki a felhõket, mint pajzsot a lézer ellen (a felhõkben a lézer energiája elnyelõdik, ezért nem lehet rajta átlõni). A lézer gyorsan elveszti energiáját, ha ködön, felhõn, füstön kell áthatolnia.
Elviekben igen, használható a YAL-1A repülõgépek ellen is, de nagyon sok tényezõ korlátozza ilyen téren a használhatóságát, arról nem is szólva, hogy max. 6 lövést tud leadni, utána pedig mehet vissza a bázisra újra feltölteni a lézer kémiai tartályait.
Az USAF jelenleg szilárdtest lézerekben gondolkodik, de az még legalább 10 év, ilyesmit akarnak az F-35-öshöz külsõ függszetéssel.
A jelenleg egyetlen élõ lézerprogram az AC-130-asba szánt ATL (Advanced Tactical Laser), ez 100kW-os, mintegy 5-7 tonnás tömegû rendszer. Az ilyen nagy teljesítményû lézerek (a YAL-1A 1 MW, az ATL program lézere 100 kW teljesítményû) még nem igazán reálisak efféle felhasználásban fény-generálta szilárd test lézerek (amihez energiaforrás kellene), ezek kémiai lézerek (a fényt egy speciális kémiai eljárás generálja, ami klórgáz, jód, hidrogén-peroxid és kálium-hidroxid reakciójából születik). Ebbõl következik az egyik nagy hátrányuk, mégpedig, hogy annyiszor "lõhetnek", amennyire elegendõ üzemanyagot cipelnek magukkal. A YAL-1A például ha jól rémlik összesen hatszor lõhet az 1MW-os lézerével a fedélzetén hordozott sok tonnányi "üzemanyagból"... Az ATL sem sokat fog lövöldözni, 5-7 tonnás tömegbõl még 100kW esetén sem nézek ki többet egy-két tucat lövésnél.
További probléma az, hogy a kémiai anyagok erõsen toxikusak. Annyira, hogy a YAL-1A személyzete a tesztlövészeteken vegyvédelmi ruhában volt a fedélzeten, mivel ha felszállás közben baleset miatt esetleg kifolyik a sok kémiai anyag, akkor nekik annyi...
Az oroszoknak is volt/van egy hasonló programja, ez az 1980-as években elég jól haladt, de aztán pénzhiány miatt 15 évre leállt. 2010-ben állítólag újra repült a gép, ám a lézere nem tudni, hogy mûködõképes-e. A gép mindenestre úgy tûnik repképes. Az elemzések szerint ez nem rakétavédelmi, nem is vadászgépek elleni, hanem inkább a kémmûholdak megvakítására szolgálhat. Ehhez sokkal kisebb energiájú lézer is elegendõ (az kémmûhold optikája szépen összegyûjti a lézerfényt, és annak magas energiája így koncentrálva éri a CCD-t, ami ennek annyira nem fog örülni).
Berijev A-60 repülõ lézerkomplexum
Volt még légvédelmi lézerprogram (MTHEL), de az is kaszát kapott, hasonló okokból. Utódján dolgoznak, de még legalább egy évtized, amíg szolgálatba állhat, ha egyáltalán (ismét a korábban említett problémák: nehéz, toxikus, idõjárásfüggõ).
Az amerikai haditengerészetnek van egy CIWS (közellégvédelmi) lézer-programja, ez nemrég hajtott végre sikeres tesztet, talán az évtized második felére az elsõ példánya rendszerbe állhat. Ez szilárdtest lézer, tehát energiát kell befektetni (áramot magyarul), azzal gerjesztik a fényt. Hátrányai persze megvannak továbbra is (igaz, hogy a lézer fénysebességû, viszont az idõjárás ugye ennek is betesz, a köd, esõ, füst szétszórja a fotonokat, gyengítve a lézer energiáját).
Az amerikai haditengerészet LAWS tesztlézere
Amúgy a szovjetek igencsak az élen jártak a szilárdtest lézerek terén (ie.: az 1980-as években jártak ott, ahol ma az amerikaiak), még lánctalpas alvázra épített lézerjük is volt, amely az ellenséges aknagránátok, rakéták ellen védte volna a harckocsikat, illetve megvakíthatta volna az ellenséges optikákat (pl. harckocsik célzórendszerét) illetve a kezelõszemélyzetüket. A pénzhiány persze ezt is tönkrevágta, és rendszerbe sose állt ez.
A szovjet idõk lézer-harckocsija...
Egyébként az ilyen energia fegyvereknek (gyalogsági) milyen elönyei, és hátrányai lennének a szilárd löszeres fegyverek ellen?
A fõ gond már említve volt: a lézer energiáját elnyeli a füst, köd, esõ, por, stb. kicsit kellemetlen, ha azért nem tudod a fegyveredet hatékonyan használni, mert éppen zuhog az esõ...
A másik gond az energiakoncentráció. Ahhoz, hogy egy embert komolyabban megégess egy lézerrel, legalább olyan 1 kW energiájú lézerre lenne szükség. Itt most megint a lézer fajtájától függ a probléma. A kémiai lézer viszonylag egyszerûbb, egy 1kW-os kémiai lézer 20-30kg körül lenne olyan 5 lövésre elegendõ üzemanyaggal. A baj az, hogy ahogy a YAL-1A-nál is, itt is erõsen mérgezõ, toxikus anyagokból áll az üzemanyag. Szóval egy sérülés a tartályon, vezetékeken, és a saját fegyvered téged fog szétmarni. Aztán ott a lövésszám problémája, 5 lövés nem sok...
Szilárdtest lézernél maga a lézer még talán nem is annyira vészes, talán 10-20 kg körül lehet. Viszont az energiaellátása problémásabb. Egy ilyen lézer alsó hangon is 10kW energiát vesz fel mûködés közben. Kondenzátorokra van szükség (ami nagy és nehéz, minden lövés után újra kell tölteni) vagy egy 10kW energia leadására képes generátorra. Egy 10kW-os dízel-generátor olyan 1x1x1 méteres befoglalóval, és olyan 300-500kg-os tömeggel rendelkezik...
Milyen elõnyei vannak? Nos a hiedelemmel szemben látható, hogy nem rendelkezik végtelen "lõszerrel". A kémiai lézerek üzemanyagot igényelnek minden lövéshez, nem keveset és nem veszélytelen fajtát. A szilárdtest lézer pedig megint problémás, mert az is áramforrást igényel, ami szintén fogyaszt üzemanyagot (hacsak a zöld hadviselés jegyében nem napelemekkel és szélenergiával akarod táplálni :D).
Amiben jók:
-Fénysebességû. Tehát effektíve azonnal odaér a célhoz, nem kell elõre tartani és hasonló.
-Hatótávolság. Pár száz métertõl pár ezer méterig lehet hatásos lézerrel lõni ilyen szinten. A gond az, hogy a légkör és a zavaró hatások (köd, port, stb.) ezt csökkentik. Szép idõ kell hozzá. :D
-Nehezen felderíthetõ. A szilárdtest lézer mûködése maga alig ad ki hangot, a generátor / energiaforrás más kérdés. A kémiai lézer viszont sziszeg és nyivákol, ahogy a reakciótermékek távoznak a reakciókamrából. A lézernyaláb maga nem látható, csak ha megtörik valamin. Így ideális orgyilkos fegyver.
Amint látható az elõnyök és a hátrányok jelenleg nem igazán állnak arányban. Túl sok a megoldásra váró probléma még. Ha lesz kis méretû, kompakt, könnyû és hatékony energiagenerátor vagy akkumulátor, akkor a szilárdtest lézerek talán elõkerülhetnek, mint kézi lézerfegyverek.