DIRCM: A gond csak annyi a DIRCM rendszerekkel, hogy csak rövid távon életképesek, úgy, ahogy errõl a lézereknél már volt szó. Pár tíz, pár száz kilométeres távon belül valóban hatékonyak lehetnek, de egyfelõl ~10km/s relatív sebességnél ez máris kevés lehet. Még ha 1000km-rõl is képes megvakítani egy beérkezõ rakéta szenzorát, akkor is már csak 100 másodperc van a beérkezésig - és ugye ahogy a rakétáknál már kifejtettem, elképzelhetõ, sõt, ajánlott a résztöltetes megoldás. Vagyis a "hordozó" rakétát megvakítod 1000km-en, a rakéta meg erre kiold 4-8 résztöltetet, amiket újra külön-külön vakíthatsz meg, és erre van 100 másodperced. Ez esetben pedig még mindig csak egy beérkezõ rakétával számoltunk.
A DIRCM rendszernél is ez az egyik kritika felé -> mi van, ha egyszerre több rakétát indítanak?
Plusz a DIRCM csak az optikai rendszerek ellen hatékony. Egy radar-rávezetésû, vagy kombinált rávezetésû rakétával már nem tud mit kezdeni. A DIRCM csak a rövid-hatótávolságú levegõ-levegõ, illetve a vállról indítható légvédelmi rakéták ellen hatékony.
pl azért mert radar nélkül kicsit nehéz egy 100+ km re levõ kicsi gyorsan mozgó célpontot eltalálni, radarzavarás meg már most is van.
1.: A világûrben nincs légköri torzítás, úgyhogy az infravörös vagy optikai észlelés/rávezetés sokkal hatékonyabb lehet. Már csak azért is, mert egy passzív rendszernél ugye a jelnek fele akkora távolságot kell megtennie. A radarnál ugye oda-vissza kell mennie a jelnek. Emiatt nem használnak bolygóközi térben radart, mert például egy soktíz vagy százezer km-re lévõ aszteroidát optikai módszerrel gyorsabban és hatékonyabban lehet felfedezni, mint radarral.
2.: A radarzavarás létezik, ahogy a radarzavarás kihasználása is. Ha utánanézel, számtalan SEAD feladatkörû rakéta (ALARM, HARM, Kh-31P, stb.) rendelkezik azzal a képességgel, hogy a radarzavarás forrását követi... Vagyis a zavarás forrása nagyszerû célpontot jelent is egyben :)
Gömbvillám: A gömbvillámra (ahogy a linkelt Wiki szövegben is olvasható) nincs alátámasztott tudományos magyarázat. Hipotézisek, elméletek vannak. Ezek egyike a 'lebegõ plazma'. Innen kezdve kijelentõ módban így, hogy "létezik olyan plazma, ami nem fröccsen szét" olyasmi, mintha azt mondanám, hogy létezik a FTL hajtómû. Senki sem tudja miként és hogyan, de létezik. Sokra megyünk vele, én itt próbálok tudományosan és mérnöki szinten alátámasztottan értekezni az ûrbéli hadviselésrõl.
Szabadjon megjegyezni továbbá, hogy a Gömbvillámot eddig csak a Földön figyeltük meg. Lehetséges, hogy létezéséhez szükségesek a Földi körülmények, úgy mint légkör vagy a Van Allen-öv. Tehát még amennyiben valóban plazmáról beszélünk is, akkor sem biztos, hogy a mélyûri körülmények között azt reprodukálni tudnánk és adott esetben fegyverként használni.
Skyhook: Miért nem rögtön az ûrlifttel jösz? :P
Egy irgalmatlanul nagy építmény, amely számtalan problémát vet fel megvalósítása terén (pl. elég masszívra kell építeni, hogy a fikcionális légûrvadász csatlakozásakor fellépõ erõket kibírja - ne feledjük milyen iszonyatosan nagy erõkarokról beszélünk!).
Ezen kívül érdemes belegondolni, hogy milyen pompás célpont is a masszív, stabil pályán keringõ Skyhook. Akár támadó, akár védõ szempontból nézzük, valószínûleg az elsõdleges célpontok között találjuk. :)
Fényhajtás: A hatásfok szempontjából jelenleg alatta marad még a hagyományos hordozórakétáknak is. :)
Ûrvitorlásoknál természetesen felhasználható, alant is említve volt a fény-tolás az Avatar film béli ISV Venture Star esetében. De a légköri használata szvsz eléggé esélytelen. Akkor már az elektromagnetikus gyorsítás (ami szintén évtizedek óta téma) jobb ötlet.
Vagy általában úgy, mint az emberek meg az építõanyagok...
Uhh... a légûr vadászoknál szerintem eléggé kifejtettem mi a probléma vele.
1.: Légköri vadásznak egy légûr vadász nem optimális, mivel rengeteg üzemanyagot kell cipelnie, ha önerõbõl akar visszajutni a világûrbe. Ha pedig "egyirányúan" is mûködik, tehát vissza már nem képes jutni, csak a légkörbe belépni, akkor meg hõvédõ pajzssal kell ellátni - ez megint olyan, amire egy légköri vadásznak nincs szüksége. Vagyis a tömeg-aránya egy csak légköri repülésre tervezett vadászgépnek mindig jobb lesz, mint egy légûr (tehát kettõs célú) vadászgépnek.
2.: Egy légûr vadász és egy hipotetikus ûrvadász (tehát csak ûrbéli alkalmazásra szánt vadászgép) megint egyoldalú, mivel a légûr vadásznak aerodinamikus kialakításúnak kell lennie, és rendelkeznie kell szárnyakkal, vezérsíkokkal, levegõben használható hajtómûvel, esetleg futómûvel. Ezek a dolgok pedig mind haszontalanok egy ûrbéli harc során, felesleges tömeget jelentenek. Ezt a felesleges tömeget viszont magával kell cipelnie a gépnek ígyis-úgyis...
3.: Egy ûrbéli invázió esetén ha már mindenáron légi fölényt akarnánk kiharcolni, akkor a leglogikusabb megoldás az, hogy valamiféle droppod (dobóhajó, dobókapszula) gyomrában leküldünk egy hagyományos légköri vadászgépet. Adott magasságban ledobja magáról a droppodot / kiszáll a dropshipbõl, és harcolhat a "Földi" vadászgépekkel. Kérdés persze, hogy mit csinál utána, hiszen visszatérni a világûrbe nem képes, és elviekben ugye saját hazai reptere sincs, tehát leszállni se tud sehova, hacsak nem foglalnak el a saját erõk egy ellenséges repteret...
EMP: Az adott cikkben hol is említenek olyan mûködõképes EMP megoldást, ami valóban bevethetõ harctéri alkalmazásban?