Ami a kishajók visszatérését illeti, oké X az odaút, utána csak lassítani kell és hagyni hogy a hordozó utolérje õket, szóval a visszautat közel sem Xnek mondanám. (Az oxigénnek persze ki kell tartania emberes eszköz esetén.A visszatéréshez szükséges energia egy részét a hordozó is sugározhatja talán. )
Még mindig a Newtoni és Kepleri fizika körül kellene kezdened.
Ha a te kis vadászaid elindulnak egy irányba X delta-V sebességgel, és a hordozó utól akarja érni õket, akkor a hordozónak pontosan ugyanekkor X delta-V-t kell prezentálnia. Szóval akkor mi értelme volt az egésznek? Kimentek a kis vadászok, majd utánuk rohanhat a hordozó, és begyûjtheti õket, jó esetben még mielõtt megfulladnak? :)
Akkor miért nem dob ki a hordozó egy komolyabb hajtómû nélküli kis "ûrbázist", szépen elsertepertél a közelbõl, megvárja, amíg a beérkezõ lövedékeket a bázis kilövi (vagy azok a bázist), és ha a bázis megmarad, akkor sertepertélhet vissza a bázist begyûjteni. A 2x X delta-V igény így is megvan... :)
Oké legyen ionhajtómû a nagyobb utak megtételéhez. A gyors manõverekhez, ha ki kell térni egy rakéta elöl, még el kellhet az általam említett kémiai rakéták segítsége.
Még egyszer, sokadszorra: a léptékeket vedd már figyelembe. A világûrben nem fogsz 10g-s manõvereket végrehajtani egy személyzettel rendelkezû ûrhajóval. Nincs értelme. Mire használnád? Hogy kitérj egy rakéta elõl? Fat chance, ahogy az angol mondja. Az ûrhajó maximális gyorsulási értékét a törékeny emberi szervezet határozza meg, ami tartósan 3-6g gyorsulást képes elviselni (3g-t általánosan, 6g kellõ fizikummal és egészségügyi felkészítéssel rendelkezõ személyzet esetén), nagyon rövid ideig (pár másodperc) 6-12g-t. Egy 20g-s gyorsulás, amit alant sikeresen összehoztál a vadászgépek katapultülésének mûködésbe lépésekor jellemzõ érték. Pár század, esetleg tized másodpercig. A katapultálás után sok esetben azonban fizikai károsodás is fellép (gerinc- és/vagy nyaksérülések). Mit tud egy légvédelmi rakéta ma? 60-90g! Úgy, hogy ezek a rakéták az aerodinamikai okok miatt hosszúak és vékonyak (így a legkisebb az ellenállásuk), vagyis szerkezetileg nem éppen ideálisak az éles fordulóhoz. A világûrben egy rakéta olyasmi lehet, mint egy gömb, vagy legalábbis tömzsibb alakú. Ilyen alakkal azonos szerkezeti szilárdság esetén 120-150g is talán kivitelezhetõ. Vagyis közel tízszer élesebb manõvert tud csinálni, mint az ember vezette ûrhajó.
Dekódolva: egy embert szálító ûrhajó nem nagyon fog kimanõverezni egy rakétát.
A kémiai hajtómû ettõl még nem rossz dolog, dokkoláshoz, pályaváltoztatáshoz, stb. De nem kell 10-20g-s érték, 1-3g bõven elegendõ...
Attól függ mekkora energiával tüzelünk rá, kellõ energiával el lehet hamvasztani,
Mekkora energiával akarsz rátüzelni?
1.: Ez esetben már alapból nem arról beszélünk, hogy kinetikai lövedékkel (magyarul gépágyú, ágyú, elektromagnetikus ágyú, stb.) próbálod szétlõni a közeledõ rakétát. Ott ugyebár nem fogja a lövedék megállítani a sokkal nagyobb beérkezõ lövedéket.
2.: El akarsz égetni egy egész beérkezõ rakétát? Semmiség... Nézzük mire képes egy 15kW-os lézer:
Whaooo... képes volt több másodperces "tüzelés" hatására meggyújtani egy mûanyag burkolati elemet! Ehhez kis távolságra kellett lennie (a felvétel a lézerrel felszerelt hajóról készült).
Keményebb lézer kell, hát ide nekünk a YAL-1A 1MW-os lézerért:
Hát megint bajban vagyunk, még az 1MW-os lézernek is másodpercekig kellett égetnie a célrakéta papírvékony aluminium burkát, hogy átégjen (a célrakétát a saját berobbanó üzemanya semmisítette meg).
Ahhoz, hogy egy több száz kg-os, ne adj isten több tonnás fémtömeget te elpárologtass, ahhoz bõven a terrawattos tartományba kellene mozognunk...
Visszautalnék a korábban írt dologra. Tegyük fel ott van a terrawattos lézered. Lõsz vele, és ha csak 1%-os veszteséged is van (eszméletlenül jó érték, szent grál kategória), akkor is hirtelenjében van 10MW-nyi hõenergiád, amitõl sûrgõsen meg kell szabadulnod (most hagy ne álljak neki kiszámolni, hogy hagyományos víz-glykol radiátoroknál mekkora radiátorfelület kellene, hogy tûrhetõ szinten szabadulj meg tõle (ergo ne olvadjon szét egybõl a lézered és a hûtõrendszered), de én tippre vagy egy négyzetkilométert vizionálnék...
Bizony, ha valamit el akarsz vaporizálni, ahhoz olyan energiaszinten mozogsz, amely fegyvernek minden egyes lövése a saját hajódat is rendesen megterheli... :P
Az energiafegyverek hatékonysága még klasszisokkal fog nõni, fókuszálás, részecskegyorsítók hatékonysága stb. E téren szerintem még messze nincs elég adatunk.
Ha megnézted, én már eddig is elõre tekintettem. Jelenleg nincs mûködõ, életképes VASMIR hajtómûvûnk, nincs olyan lézerünk, amely 1000 km-re megfelelõ fókusszal rendelkezik és 1MW-os teljesítménnyel fegyverszinten használható. Sorolhatnám tovább.
Én a reális jövõben feltételezhetõ dolgokról beszélek.
Arról felesleges értekezni, hogy mi lenne, ha valóban megtalálnák az unobtaniumot (fikcionális fém, ami végtelenül könnyû, és mégis végtelenül erõs), mert mi van, ha mégse találják meg? Ez innentõl színtiszta fikció...
Azt a kort átugortad, mikor a nehéz lovagi páncél volt a hatékonyabb, mint a nyíl.
Ha innen nézzük, akkor a ballisztikai mellény is hatásosabb ma, mint a lövedék. Hurrá... de akkor mégis hogy halhatnak meg a katonák a hadszíntéren? Esetleg mégse képes a ballisztikai mellény minden helyzetben 100%-os védelmet nyújtani mindenféle lövedék ellen? Bizony ez a helyzet. Ahogy a nehéz lovagi páncél is átlõhet volt számszeríjjal...
Utóbbira küldtem a korábbi gömbvillámos linket, hogy nem elvi lehetetlenség.
Még 1x, utoljára: a gömbvillám nem kategorizált jelenség. Van egy elmélet, amely szerint lehet, hogy plazma. Igaz csak egy feltevés, de lehet. Meggyõzõ...
Ez szerinted máris nem elvi lehetettlenség?
Pompás. Tényleg lehengerlõ érv...
Szerintem meg még nem nincsenek elég fejlett zavarórendszereink, mert nem olyan rég fejlesztették ki a kellõen fejlett célkövetõ rendszereket. Tökéletesség lehet hogy nincs, de kellõ hatékonyság igen
A termodinamika törvényeit meg majd átírjuk a kedvükért, igaz? Az energiatermelés hõfejlesztéssel jár. A hulladékhõval valamit csinálnod kell. A kör bezárult. Ideig-óráig lehet vele játszani, elvonni, elfedni bizonyos irányból, hogy abba az irányba kevésbé legyél feltünõ. De a túloldalon meg dupla annyira kellene fûtened úgy, hogy közben a "hideg" oldal ne vegyen át semmit az így fejlesztett hõbõl...
Ami meg az optikai érzékelést illeti, attól hogy látok egy legyet, még nem azt jelenti, hogy el is tudom találni irányítatlan lövedékkel legalábbis nem.
Hát több ezer, tízezer, százezer kilométerre nem is célszerû irányítattlan lövedékkel lõni. Ezért beszéltem én végig irányított lövedékekrõl...
Én meg továbbra is úgy gondolom, hogy ha még elvi akadálya is lenne a DIRCM hez hasonló berendezések továbbfejlesztésének, hogy több rakéta ellen is jók legyenek akár, jövõben más lesz a helyzet.
Anno a lézerek kapcsán kifejtettem mi a probléma, most megint álljak neki kifejteni? Nem fogom, olvass vissza.
Tömören: ez a támadó irányított lövedékek és a védekezõ lézer vagy kinetikai ágyúk illetve elfogó rakéták harca. Nem azt mondtam, hogy egyértelmû az egyik fölénye, hanem azt mondtam, hogy mindkét oldalról megvannak a maguk kis nehézségei. Ugyanúgy, ahogy ma se garantált, hogy egy DIRCM-el felszerelt repülõgép vagy helikopter minden létezõ veszélyforrás ellen védve lenne...
A kishajónak a tömegéhez képest van nagyobb felülete, ezért jobban tudja kisugározni a hõt, mint egy óriás, aminek számos nem harci rendszert is kell mûködtetnie.
A hõt te a hajó testén keresztûl akarod kisugározni? Elég rossz megoldás, mert nem tudod szabályozni, így már egy olyan egyszerû helyzet is problémát okozna, mint a Föld körüli keringés. Amikor a Nap felõli oldalon van, akkor meg fogsz sûlni benne, amikor árnyékban, akkor meg meg fogsz fagyni.
A hõháztartás gondosan méretezett dolog, nem véletlen, hogy még az egyszerûbb mûholdak esetén mindenféle trükköket vetnek be a megoldására (folyamatosan forog a mûhold, így elosztva a hõterhelést, majd amikor a Föld leárnyékolja a Napot, akkor meg a fedélzeti elektronikát elektronikusan fûtik).
Itt radiátorokból beszélünk alaphangon. Az meg nem a hajó méretétõl függ, hanem a megszabadulni szándékozott hõteljesítménytõl. E téren pedig egy mûködõ lézerágyú többet jelent, mint egy lakómodul vagy egy növénykert hulladékhõje...
a kishajó harcra optimalizált rendszer, a fregattnál meg fontos szempont a hosszú távú ûrutazás.
Ûrvadászokról indult a téma a topic nyitóposztjában. Az ûrvadász olyan jármû amely mondjuk legfeljebb 24 óráig élet és harcképes az "anyahajója" nélkül. Egy olyan hajó, ami már napokig, hetekig életképes, és rendelkezik a kellõ delta-V-vel, az már szerintem ez a kategória. Ez az ûrfregatt vs. ûrkorvett lehet már. Az elõbbi képes lehet a bolygóközi repülésre (mondjuk Szaturnusz-Föld viszonylag) és hónapokig, évekig képes függetlenül tevékenykedni. Az utóbbi viszont rövid távú hajó, egy bolygó gravitációs kútját nem képes elhagyni önerõbõl, és pár napnál, hétnél tovább nem életképes egyedül.
Akkor a te modelledben ahogy elnézem hadihajókra kb semmi szükség, mert a kellõen fejlett nagyhatótávolságú torpedók meg robotok az ellenség bolygóját, meg egyéb gyárait, flottáit is elérhetik.
Pontosan ez a lényege a mondandómnak, ezért nincs értelme ember vezette rövid távú vadásznak. Mert ez az, amit a robotok jobban, egyszerûbben megvalósítanak.
Viszont ha már meg akarod hódítani a bolygót, akkor szükség lehet az ûrflottára. Ahogy ahhoz is, hogy mondjuk megvédj egy konvojt (ami mondjuk a Cerestõl a Marsra tart) a Mars-ellenes Földi erõk bolygóközi rakétáitól.