Egy korábbi más fórumon phantommal történõ beszélgetés kapcsán felmerült a Whipple-shield és a folyékony páncélok vegyítése. Tudtommal bizonyos "nem newtoni folyadékok" annál szilárdabb formát vesznek fel, minél erõsebb hatás éri õket. Ezt nem csak a személyi páncéloknál hanem a hajóknál is lehetne használni. Nem?
A személyi páncéloknál azért hasznos a nem-newtoni folyadék (rövidítsünk: NNF), mert folyékony állapotban nem akadályozza annyira a mozgást mint egy merev ballisztikai mellény. Amikor a lövedék pedig becsapódik, szilárd testként viselkedik, és elvezeti a becsapódás energiáját, nagyobb felületen szétosztva azt.
Nem látom át, hogy az ûrhajónál mi értelme van az NNF anyagoknak? Próbálom végiggondolni, de legfeljebb egy módszert tudnék elképzelni, mégpedig azt, hogy a hajó falai között mozgatod a folyadékot, és mindig oda vezeted, ahonnan a beérkezõ találatod várod, így azonos tömeg mellett meg tudod határozni, hogy merre milyen erõs páncélzatod legyen. De ennek azért nem látom értelmét, mert (szerintem) gyorsabb és hatékonyabb a hajó orrára egy nagy méretû energiaelnyelõ "pajzsot" szerelni, és mindig azt fordítani a beérkezõ veszélyforrás felé.
A fõ kérdés, hogy az NNF anyag milyen tömegû. Amennyire én tudom, annyira nem könnyûek, márpedig a fõ cél az volna, hogy a hajó tömegét minimalizáld, így ha egy "sima" keményfém lemezekbõl összeállított Whipple-pajzs könnyebb, akkor mi értelme az NNF-el veszõdni?
A reaktiv robbanóanyagokkal való burkolat meg a hab a tortán.
Én félek, hogy a reaktív páncélok hatásfoka nem lenne elegendõ. Azért találták ki eredetileg, hogy a kumulatív sugár útjába minél "hosszabb" anyagot. A kinetikai lövedékek (harckocsiágyúkból kilõtt nyíllövedék) esetén hasonló a cél, plusz a nyíróirányú erõk remélhetõleg kettétörik a berékezõ nyillövedék testét.
Egy ûrbéli találatnál viszont akkor energiák léphetnek fel, hogy azt így, ezzel a módszerrel aligha lehet kezelni. Nagyon nagy méretû modulokra lenne szükség szerintem, és a mozgó felület tehetettlensége itt ellenünk dolgozik.
Én inkább a már említett megoldást alkalmaznám: a hajó orrán egy hosszú energiaelnyelõ zónát építenék ki. Elég csúnya lenne a hajó az akár több száz méteres "csõrrel", de a cél az, hogy a kritikus elemek túléljék a találatot, ahhoz pedig nincs elegendõ szabad tömeg (hacsak nem egy ûrállomásról beszélünk, ahol nem lényeges a tömeg), hogy az egész hajót erõs, körkörös védelmet nyújtó páncélzattal lássuk el.