Továbbra se látom át a koncepciót. Honnan akarod azt az aszteroidát indítani úgy, hogy ne tûnjön fel senkinek, hogy elindították a Föld felé? Egy ilyen céleszköz megalkotásához kell azért valamiféle elõkészület. Például az aszteroida-övbe akkor elindul egy ûrhajó, ami majd "beépül" az egyik aszteroidába. Az ûrhajót pedig látni fogják, hogy odamegy, majd utána azt, hogy az egyik aszteroida "kiválik" az övbõl.
Kapcsold ki a hajtõmûveit, és lassítsd le, hogy kicsi legyen a súrlódása, máris nem lesz olyan jól látható infravörös tartományban sem.
Bocsi, még egyszer a #715-ös hsz-t olvasd el: 576 millió km, és 5.2 Watt. Ez a JWST érzékenysége, tehát mai technológia. Hogy a leadott hõteljesítményt vonatkoztassuk, egy mobiltelefon hozzávetõleg 0.4 Watt hõt ad le. Ez hozzávetõleg ~190 millió km-rõl észlelhetõ a JWST által. Márpedig egy ûrhajóban nem csak egy mobiltelefon elektronikája által gerjesztett hõt kell leadni.
Nem volt szó hosszú ideig mûködõ hajtómûvekrõl
Akkor hogy akarsz egy alsó hangon is több száz tonnás aszteroidát elindítani a Föld felé?
Valójában az ûrben nincs légellenállás, szóval nem szükséges folyamatosan mûködtetni a hajtómûveket. A mai ûrszondákat is csak a pályájuk elején gyorsítják, azután már csak a bolygók gravitációs mezõit használják irányváltoztatásra, gyorsításra.
Már párszor fel volt hozva az ionhajtómû, VASIMR, és hasonlóak. Azok ugye nagyon hatékony, viszont roppant kis tolóerõvel rendelkezõ hajtómûvek. Mellesleg pedig már eddig is több bolygóközi mûholdnál használták és használják (Dawn, Hayabusa, Deep Space 1).
Ahhoz, hogy egy több száz tonnás testet felgyorsíts kellõ szintre, vagy nagy mennyiségû energiát kell rövid (pár perces, pár tíz perces, esetleg pár órás) idõszak alatt leadni. Ilyen a kémiai vagy a nukleáris-kémiai hajtómûvek.
A másik megoldás a fent említett ion, VASIMR és társai. Azok viszont irtó lassan fogják az aszteroidádat felgyorsítani, és eközben folyamatosan gyorsítanod kell...
Utánanéztem, a több 10 méteres földközeli aszteroidáknak is csak a töredékét képesek megtalálni, szóval nem olyan nehéz elbújni a semmi közepén.
Nézd csak meg a #713 -as hozzászólást. 45 méteres aszteroida, 20 millió km-rõl. Az, hogy nehezen tudjuk felderíteni, leginkább annak köszönhetõ, hogy a Föld felszínérõl próbáljuk felderíteni õket. Vagy nem próbáljuk, mert a jobb képességû ûrtávcsöveket jellemzõen nem Föld közeli aszteroidavadászatra szeretnék a csillagászok használni, hanem a távoli galaxisok, vagy a naprendszer távolabbi bolygói felé fordítják. Éppen ezért vannak terven LEO vagy GEO pályán keringõ NEO (Föld-Közeli Tárgyak) keresõ mûholdakra.
Én eddig alapvetõnek vettem, hogy ha már ûrharcról beszélünk, akkor a világûrbe telepített bázisunk, ûrhajóink vannak.
Pontosan ezért vezettem le még valahol a #292, #295 környékén, hogy a felderítés alapvetõ fontosságú. Szóval minden fél mindenek elõtt gigászi szemeket telepít a bázisai köré, és szondákat küld oda, amelyek potenciális veszélyforrások, ellenséges kiindulóbázisok lehetnek (pl. másik bolygók).