A nukleáris fizika ugyan szépen fejlõdött, de gyakorlatban még nem látott senki mesterségesen elõállított nukleáris reakciót. Csodálatos elméletek voltak, ám ezeket ki kellett próbálni. Fermi fogta magát, és meggyõzte a feletteseit, hogy a számításai elég pontosak, hogy egy biztonságos nukleáris reakciót végrehajtó "reaktort" építsen. A reaktor azért nem helyes szó, mert effektíve 400 tonnányi grafit tégláról beszélünk, amelyek 2/3-ádban uránium-fém illetve uránium-oxid volt bezárva. A grafit moderátorként mûködik, lelassítja az urániumból felszabaduló gyors neutronokat, amelyek így könnyebben okoznak maghasadást, tehát magyarul segítik azt, hogy a láncreakció beinduljon. Hogy a láncreakció ne szaladhasson meg, kadmium rudakat helyeztek el a téglák közé. A kadmium ártatlanul elnyeli a neutronokat, így akadályozva meg a láncreakciót. Az egész reaktor egy Squash teremben volt elhelyezve, egy gumiból készült "lufi" (helyesebben inkább sátor) belsejében. A grafit ugye szén, emiatt mindenki, aki az építésben részt vett, gyakorlatilag tetõtõl talpig úgy nézett ki, mint egy szénbányász, vagyis fekete volt, mint a kút mélye, csak annyi különbség volt a bányászokhoz képest, hogy eredetileg fehér köpenyt viseltek. :)
Noha Fermi biztos volt a számításaiban, a valóságban nem tudták pontosan, hogy mennyi szabad lassú neutron kell, hogy beinduljon a láncreakció, és hogy még szebb legyen, az egész hóbelevanc nem rendelkezett sem sugárzásbiztos borítással, sem hûtõberendezéssel. A biztonsági intézkedés három lépcsõje a következõ volt:
-Egy ember lent a téglarakásnál, aki a kadmium rudakat tudta ki és betolni. A mûködéshez egyesével szépen kihúzta a rudakat, majd figyelték a neutron számlálókat és a hõmérõt, hogy mikor indul be a reakció.
-Ha a rudakat kezelõ emberrel valami történne, vagy a téglarakás túlságosan is beindul, egy második ember állt a balkonon egy speciális kéziszerszámmal, nevezetesen egy baltával. A téglarakás felett további kadmium rudak voltak felfüggesztve, ezek köteleit kellett volna elvágnia, hogy azok a rakásba hatolva megállítsák a reakciót.
-Ha a második lépcsõ is kudarcot vall, akkor a végsõ megoldásként az egész termet kadmium-só oldattal locsolták volna be.
Amúgy a Squash terem Chicago legnépesebb részében, a belvárosban volt, az Egyetem sportlétesítményének alagsorában. Ha a téglarakás túlfut, akkor a világ elsõ mesterséges nukleáris robbanása valószínûleg nagy katasztrófát okozott volna.
Szerencsére Fermi szerencsejátéka bejött, a rakásban létrejött a láncreakció, és nem egész fél óráig mûködött, félelmetes, fél wattos teljesítménnyel. De a lényeg, hogy bebizonyították, hogy lehetséges mesterségesen önfenntartó láncreakciót létrehozni.