A kérdés, hogy mennyi energiát tud átadni a célpontnak, és az milyen mértékben reagál rá. A probléma mindkét oldalon nagy. Elõször is a röntgen-lézerekbõl nagy teljesítmény kinyerésére egy megoldást ismerünk jelentleg: a nukleáris robbanást. Szóval egy nukleáris bombát robbantasz fel, aminek akár 100 különálló "fókusza" is lehet. Elméletlen ezért is lett az SDI egyik alappillére, hiszen egyetlen X-Ray laser-mûhold képes lehet az összes szovjet rakéta lelövésére. A gond az, hogy a hatásfok katasztrófálisan gyenge, egy egy megatonnás bombánál hozzávetõleg száz megajoule energiát jelent - a lent említett dolgok miatt látható, hogy ez nem sok mindenre elég.
Ha a célpont ráadásul a 0.1-10nm-es hullámhosszon (röntgen-sugárzás) hatékony védekezéssel bír, akkor sokkal több energiát kell vele közölni, mintha mondjuk infravörös lézerrel lõnénk.
További gond, hogy minden egyes lézerfókusz saját célzórendszert igényel, szóval az SDI röngten-lézer mûholdja embertelen drága eszköz lett volna.
A harmadik, keveset emlegetett tény a fókusz, a röntgen elég jól fókuszálható rövid távon (ezért használják mikroszkópokban), viszont nagy léptékben már problémásabb a dolog. Szóval ha egy ûrbéli, sok-sok megatonnás forrású röntgen-lézerrõl bombáról beszélünk, akkor is a hatásos lõtávolsága legfeljebb párszáz kilométer lehet reálisan, vagyis még kevesebb, mint a látható vagy infravörös tartományú lézereké.
Végezetül pedig tegyük hozzá, hogy a röntgen sugarakat a légkör is viszonylag jól elnyeli, így a légkörben, vagy légkörön keresztül nem igazán használható...