A benne levõ dolgok egyre messzebb kerülnek egymástól. Ha ezt a folyamatot fordítva nézed, azt fogod találni, hogy akkor nyilván a múltban mind közelebb és közelebb voltak. Ennek az eszmefuttatásnak a végén (igazából az elején, ugye) találod az õsrobbanás eseményét.
Itt a probléma a "miben, hova, meddig, stb" kérdésekkel. A teret és az idõt is az õsrobbanás hozza létre, értsd, az óra akkor kezdett ketyegni, és a pí értéke azóta annyi amennyi. Számunkra. Az õsrobbanás nem "egyszer" "valahol" történt, legalábbis az általunk elérhetõ fogalmak szerint nem. Számunkra nem értelmezhetõ az "univerzumon kívül/univerzum elött" fogalma, mivel vizsgálni csak azt tudjuk, ami az univerzumon belül van. Minden egyéb 13,5mrd fényév távolságra, vagy ha úgy jobban tetszik 13,6mrd évvel a múltban van.
Hova tart az univerzum tágulása? Fogj egy gumiszalagot. Tegyél rá jeleket pl. cm-enként. Most válaszd ki rajta az egyik tetszõleges jelet, és a két végénél fogva kezdd el nyújtani. Az összes többi attól látszik távolodni, bármelyiket tünteted is ki a figyelmeddel.
Most képzeld el ezt egy pöttyös felszínû léggömbbel. Megvan? Most ugyanezt felfúvódó purhabbal (vagy ha nem láttál még olyat, kelõ tésztával). Megvan? Most jön a trükkös rész. Vedd fel az egészet videóra és... ja nemmm, ez nem az.
A trükkös rész az, hogy képzeld el ezt a kísérletet négydimenziós téridõvel. Hát, valahogy úgy.
Nna. Most én ezt leírtam, de nekem ne hidd el, csak gondolj bele. Vagy ne.