Az az érzésem, hogy ez a cikk nem csupán egy távoli országról és a játékok stilusáról szól.
Venezuela elnöke mostanában nem népszerû a minket megnyomorító háttérhatalom (és megmondó-emberei) szemében. Lehet hát ócsárolni, addig se a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva.
Különben is: Venezuela marrrha messze van. Kevesen mennek oda, és azok sem az ottani törvénykönyveket lapozgatják.
Lehet hát azt írni és mondani, amit csak akarunk ugyebár. Hazudozhatunk is kedvünkre. Ha le is bukunk, hát megvonjuk a vállunket, ugye.
Sokkal inkább a húsunkba vágó kérdésekben is következmények nélkül szokott maradni a hazudozás erre mifelénk.
Különben is: mi semmit sem vethetünk a szemére a világ egyetlen országának sem!
(A "mi" alatt a hazai megmondóembereket értem)
Azt a gyalázatszennymocsoktörvényt, amivel épp mostanában, a 21. századi Magyarországon (!!!) korlátozták durván a szólás és a kutatás szabadságát, csak a legelvetemültebb diktatúrákban szokták természetesnek venni.
Hát igen. Transzbaltániában a legvadabb és leg-elvetemültebb és legaljasabb és leghazugabb diktatúra van, mint tudjuk.
Transzbaltánia elnöke nemrég hozott egy törvényt, hogy sok éves börtön jár annak, aki kétségbe meri vonni az õ gyerekkori szenvedéseit, amit kemény nevelési elveket valló anyjától volt kénytelen elszenvedni.
Dehát ez nem csoda: Transzbaltánia egy büdös mocskos diktatúra, mint tudjuk.
Mégis tisztelem Transzbaltániát egy kicsit, mert legalább nem akar másnak látszani, mint ami a valóságban!