A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a babona és az okkult jelenségek animisztikus szemléleten alapulnak. Ezek részben tudatosak, részben a tudattalanunkban gyökerezõ indulatokkal és fantáziákkal kapcsolatosak: amikor szükségszerûen "lekopogunk" valamit az asztalon - babonás cselekvést hajtunk végre, esetleg nem is gondolunk arra, hogy azzal valamilyen veszélyt akarunk elhárítani, eredetileg "a gonosz szellemet elûzni".
Az animisztikus, mágikus gondolkodás Freud szerint primitív népek hitében, bizonyos fokig a vallásokban és a neurózisokban (fõként a kényszerneurózisokban) él, de ma tudjuk, a pszichózisban is (fõként skizofréniában) érvényesül. Számunkra különösen jelentõs, hogy a mindnyájunkban meglévõ mágikus elemeknek a mûvészet a legmegfelelõbb megjelenítési területe. Itt a mûvész kiélheti "gondolatainak mindenhatóságát", Wells "láthatatlan" és "csodatévõ emberétõl" a mai fantasztikus irodalomig minden lehetséges. Az olvasó vagy nézõ a fantáziákat nemcsak felfogja, hanem rezonál is rájuk. A modern ember mitológiai igényeire épül a jövõt sejtetõ fantasztikus irodalom és mûvészet: a sci-fi.
A mai kulturánkban is léteznek "varázslók": bûvészek formájában. A magyar elnevezés azért is kitûnõ az idegen "mágus", "magician" szóval szemben, mert a lelki fejlõdés megfelelõ síkján helyezi el a mágikus elemekkel dolgozó, ható mûvészt. Ugyancsak jó a másik megnevezés: illuzionista mûvész, aki a nézõk animisztikus maradványaira hat - bennük "illúziót" kelt. Ugyanakkor a nézõ tudja, hogy az egész csupán "bûvészkedés", bûvésztrükk: "nem igaz". A közönségben egy fejlõdésileg túlhaladott, hamu alatt parázsló réteget mozgat meg, de ugyanakkor ott a - mai, realista - kritikája: ez csak játék. Így már érthetõ a latin mondás: "Mundus vult decipi" - a világ azt kívánja, hogy megcsalják.