"Az 1100. év környékén Könyves Kálmán királyunk kijelentette: Boszorkányok pedig nincsenek! (pontosabban, latinból fordítva: A strigáknak pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.). Ez nemigen hatotta meg a szarvasiakat abban, hogy 600 év múlva a "köztiszteletben álló" elsõ lelkészük feleségét boszorkánysággal vádolják. Vízpróbát szerettek volna végrehajtani rajta, ami abból állt volna, hogy kezét-lábát összekötve a Körösbe dobják. Ha fennmarad a víz felszínén, boszorkány, jöhet az elevenen égetés, ha elsüllyed akkor is a probléma megoldva, meghal. Úgy látszik a lelkész megtudta hogy mire készül a gyülekezete, mert családjával együtt sürgõsen távozott Szarvasról. (Sajnos a feleségén kívül magával vitte a város alapító iratát is.) Így ért végett Szarvas egyetlen boszorkányüldözése. O tempora! O mores! (Ó idõk, ó erkölcsök!) írja Tessedik az esetrõl..."