"A problémát sok esetben darabolják amikor a fejlesztõnek már nem is az egész cél lebeg a szeme elõtt, hanem a feladatnak az a része amit ép az orra elé toltak."
Azért a legtöbb esetben erre szükség van. 1 ember nem fog oprendszert fejleszteni.
A részfeladatokra bontást lehet ésszerûen végrehajtani. Az objektumorientált nyelv sokat segít. Ha pedig a programozó veszi a fáradságot a kivételkezelésre, akkor nincs probléma.
A feladat részfeladatokra bontása maga is programozás, csak nem meglévõ utasításokat használsz, hanem újakat, amiket késõbb megvalósítássz. Szóval szerintem ez a részfeladatosdi kb annyira veszéjes mint hogy te nem alacsonyszinten programozol hanem magasabb szinten.
A probléma inkább az hogy ma már elõbb kezd el valaki programot írni és futtatni mintsem hogy tudna programozni. (Saját magam példáján látom.) Elkezdi írni a programot azelõtt hogy tudná mit is akar valójában.
Régen az ember átverekedte magát az egyetemi szintû matekon. Közben vagy utána megismerkedett a számítógéppel. Aztán elkezdett programozni. Megírt egy programot. Majd lefuttatta. Tudom hogy régen volt de a lyukkártyás idõben még valahogy kevesebb futásközbeni debugra volt lehetõség.
Egyszó mint száz: A nagy informatikai forradalmunk után ma már programozónak hívják azt is aki nem az.