Az embernek a technikai fejlõdése is az evolúcióhoz tartozik. Kialakult az emberi problémamegoldó és komunikációs készség, biológiai úton!, és majd eldõl hogy egy mennyire hatékony, de lehet hogy a medveállatkák (ha valaki nem ismeri keressen rá, megéri!) a jobb túlélõk, vagy más extremofil baktériumok (pl a litoautotróf baktériumok követ esznek és piszkos sokáig élnek). A természet sok mindent kipróbál, az ember csak egy közüllük.
Az evolúció tényleg õsi törvény, mely az egyedek idõbeli változásán és a kiválasztódáson alapul. Ez ellen nem igen tudunk tenni semmit.
Ha mesterségesen megváltoztatjuk magunkat (én nem vagyok ellene), akkor max a természetes evolúciótól tudunk elszakadni, ami a sejtek spontán mutációján alapszik. Maga az evolúció marad. Ha túléljük azért, ha nem azért.
A társdalom döntéshozatalában fontos szerpet játszanak a konzervatívok. Õk tartják fenn az egyensúlyt. Ha õk nem lennének könnyen elszaladna velünk a ló, nem lennénk rákényszerítve a dolgok újragondolására.
"Meg kell ertenunk eletunk egyetlen celjat es ertelmet, es mas rajta kivul nem szamit: a boldogsagunk." A boldogságot az ember nagyon egyszerûen elérheti. Nem kell semmit se csinálni csak akarni kell. Nem vagyok vallásos, de az ima/meditáció tényleg boldoggá tesz ha hiszel benne. Az agyi aktivitás megváltozik, hormonok szabadulnak fel, az ember tényleg boldok lesz. Persze ehhez hinni kell. Ha nem vagy vallásos, akkor meditáció. De akkor is hinni kell a hatásban, de legalábbis ellazulni. Ha ez se megy, akkor elmélyült zenehalgatás, sex, extrém sportok...
Az emberek nem egyformák. Ez tény. A probléma az hogy az egyszerû ember a valós számokban gondolkodik. Ha A!=B (!= nemegyenlõ) akkor A>B vagy A<B. Tehát ha két ember nem egyenlõ akkor az egyik több mint a másik. Ha az emberek tanultak volna komlex számokról talán könnyebben elfogadnák hogy attól hogy két dolog nem egyforma nem következik hogy az egyik több mint a másik.
Az emberek társadalmi tagozódása spontán folyamat, és az emberek különbözõségébõl fakad. A negatív hatásai mellett vannak pozitívak is. A társadalomban élõ emberek tevékenységét így könnyû összehangolni.
Visszatérve az evolúcióra, az ember biológiai fejlõdése nem állt meg. Vannak olyan funkcionális autisták akik nincsennek elforulva az környezettõl, és hihetetlen dolgokra képesek. Ez is a természet egyik próbálkozása. A funkionális autisák jellemükbõl adódóan inkább képesek egy, az emberi önzõségtõl kevésbé függõ, általad is vizionált társadalomban való létre. Van már világszervezetük is, és õk az autizmusra nem mint betegségre gondolnak hanem egy újabb színfotra az emberiség szines palettáján.
Az evolúció másik arca: az emberiségrõl most is morzsolódnak le azok akik nem képesek a problémákat megfelelõen kezelni. Kezdhetjük a sort az öngyilkosokkal, õk korrekt módon belátják hogy a világ által számukra támasztott követelményeket nem tudják teljesíteni. A társadalmi ranglétrán is mozognak föl/le az emberek, így változtatva a genetikájuk hosszútávú esélyét. És itt nem csak az IQ-rólvan szó, hanem mellé a körítésrõl is. (Igen, igen a pofátlanság evolúciós elõny, biztos hogy génje is van.)