Egyfelõl talán egyet is értenék, de én a DMG metert teszem felelõssé a mi WoW guildünkben is kialakult e-peen lengetéséért. Hiába játszik valaki (saját magához mérten) jól, és élvezi a játékot, ha nem hozza az "elvárt" DPS szintet. Utána jön az, hogy akkor olyan build-re spec-eljen, ahol a legjobb a DPS, meg olyan rotát használjon, ami a legoptimálisabb (és jönnek az ElitistJerk theorycraftok...). Ez pedig megöli a játék élvezetét, és elveszi az ember kedvét az egésztõl.
Healer-leaderként elõször én is használtam, aztán rájöttem, hogy semmi értelme, a healszerverzéshez semmi köze, a healing done-nak pedig pláne. Ha valaki nagyon nem tud healelni, az úgy is kibukik ha hullanak a rábízott emberkék, mint a legyek. Ha meg akad egy-két gyengébb láncszem, akkor a jobb healerrekre ráwhispeltem, vagy magam néha el-elejtettem egy-egy healt oda, ahova szükség volt...
Amikor a 3. kiégés után visszatértem Licsit ölni, folyton azt hallgattam, hogy csak Disc talenten lehet kihealelni a végsõ fightot. Én meg mondtam, hogy Holy vagyok, megoldom ezen a talenten. Megoldottam, de amennyit én tûrtem amiatt, hogy 'dehát a Disc...'. Úgyhogy Licsi kill után végleg le is raktam a WoW lantott emiatt...
Na, anekdótázás vége, a lényeg az, hogy ha a játék end-game tartalma olyan 'kihegyezett', hogy csak top-notch tankokkal / dps-ekkel / healerekkel megoldható, akkor ott nem a játékossal, hanem a tartalommal van a baj. Én ezért imádtam azokat a csatákat, ahol elõre megnézett tax nélkül, magunk kútfõjébõl próbáltuk megoldani a dolgokat. Néha eszméletlen nyakatekert dolgokat mûveltünk, de ha lement a boss, akkor kit érdekelt, hogy egy-másik DPS, Tank vagy Healer nem pengeélesre kihegyezett értéket nyújt a fight alatt.
Az persze tény, hogy mindenkinek meg kell tanulnia játszani a kasztjával. De ha ez egy raidfighton derül ki, akkor már régen rossz.
Szóval én legalábbis rosszallóan nézek erre a DMG meter / WWS elemzõs attitûdre. Mindenki hozza ki maga a saját kasztjából, karakterébõl a maximumot. Ennek elégnek kell lennie... :)