bár én nem az egészségügyben dolgozom, azért van véleményem errõl:
azt hiszem ez minden szakmára igaz... talán a fõ probléma az, hogy vannak emberek, így az orvosok és gyógyszerészek között is, akik Istennek képzelik magukat, ahelyett, hogy egyszerûen bevallanák a betegnek, hogy nem tudom mi a probléma, várjon 1 órát, utánnanézek (mellesleg vannak egészségügyi rendszerek, ahol ezt az egy órát is finanszírozzák, tehát érdeke a kezelõ-orvosnak illetve a gyógyszerésznek, hogy a betegre (arra az 1 betegre) fordítsa azt az egy órát...
De ugyanez elmondható minden szakmára, csak egyik sem vált ki akkora erkölcsi vitát, mint az orvosi hivatás... de kérdem én: miért nem tudja a burkoló jól lerakni a lapokat én meg egy óra gyakorlás után igen, miért nem tudja a rendszergizda megoldani a problémát, én meg igen; miért nem tudja a hülye megkapálni az erdõt, én meg igen?
és még ezt lehetne sorolni, biztos mindenki talál olyan szakembert a saját múltjában, akivel nincs megelégedve...
A magyar egészségügyi viszonyok olyanok, amilyenek: ennek oka egészen egyszerû: morális okokból ez a szakma nem teheti meg, hogy igazi sztrájkot fojtasson, mint a vasutasok pl. ki tudnák csikarni a nagyobb lét a kórházakra, a betegekre, magukra, de közben naponta 1000ek belehalnának a sztrájkba.
Szóval az én véleményem az, hogy mindenki elvégezheti még az orvosit is...