Igazából nincs para, mert mindig egyensúly körül leng. Lebutított példa: sok a nyúl, elszaporodnak a rókák, mire felélik a nyulakat, és a rókák éheznek, és lecsökken a számuk, de mivel a nyulakat kevésbé eszik meg, azok elszaporodnak, és egy olyan egyensúliy állapot körül mozog, ahol annyi nyúl és annyi róka van, hogy idõben ne változzon a számuk.
Tehát a természetbácsi önmagától elintézi. Az, hogy az emberek lélekszáma folyamatosan nõ, annak tudható be, hogy technikával tudjuk kompenzálni a hiányosságokat. Pl. a rókák nyúlfarmokat tenyésztenek. De ha ez a technika telítõdik, akkor ismét csökkenni fogunk. Persze az ember sokkal bonyolultabb, és sok ilyen rezgés létezik. Pl. konjunktúra-dekonjunktúra, élõsködõ kontra termelõ, az emberi gondolkodás is ilyen: sokat írok SG-re, nagy arcom lesz, ezért több hülyeséget merek biztosan állítani, mire leoltják a fejemet, és onnantól elveszítem nagyképûségemet, és megint szerényen kezdek írni, és biztosat. Mindenhol elõfordul.
(Megj. a Morgan Stanley Magyarország, a világ egyik legnagyobb befektetési bankjának hazai leányvállalata nem közgazdászokat vesz fel, évente 300 informatikust és villamosmérnököt, matematikusokat, fizikusokat. Mert õk pontosan értenek a szabályozástechnikához, ismerik a rendszereket, és tudják, hogy egy rendszert hogy kell megrugdosni, hogy olyan kimenet legyen, ami számomra kedvezõ. Hogy nyomtatott áramkör vagy pénz áramlását leíró modell, kevésbé lényeges, ugyanaz az alapmûködés. Vagyis, ha valakinek van egy kielégítõen jó modellje és befolyása, egy ilyen segítségével akár egy gazdasági válságot is tud kreálni.)