Nálunk a macskák hatalmas vérengzést tartanak a kis állatok között, vakond, madarak, rágcsálók. A vakonddal úgy játszott, hogy feldobta a levegõbe aztán lefeküdt ha szaladni próbált rácsapott, visszafeküdt. Ha próbálta magát beásni a földbe addig várt míg félig beásta magát, aztán megragadta és feldobta megint a levegõbe. Amíg gyorsan mozog az áldozat, jó játék. A végén megöli.
Ha egy ragadózónak tele a hasa akkor is ölhet. Volt egy természetfilm az utolsó oroszlánról a Natgeo-n. Mikor bõséges volt a táplálék akkor is elejtett gazellát, gnút. Kicsit pofozgatta, játszott a tetemmel, aztán otthagyta, mert nem volt éhes. Ezt én mondjuk nem tartom igazi élvezetbõl ölésnek, ennek is meg lehet a magyarázata, formában tartja magát stb.
A csimpánzok is csináltak olyat az erdõbe, az egyik banda összeverõdve átment a másik csoport területére. Elkaptak egy magányos példányt és megölték, aztán visszamentek a saját területükre.
Abban igaza van NEXUS6-nak, hogy nem tudsz egy olyan állatot összezárni ezred magával egy szûk kis területen, hogy abból ne legyen vérengzés. Erre a "hering" együttélésre csak az ember képes. Most leszámítva a kaptár "élõlényeket", méh, hangya stb. De ott nincsenek is egyéniségek, ott a kaptár összessége maga "egy élõlény".
A szórakozásból kínzás meg gyilkolás azért az emberek körében se egy elfogadott és széles körben elõforduló cselekmény.