A bioszféra legnagyobb részét olyan mikroorganizmusok teszik kis, amelyek több száz km vastagságig átitatják a földkérget! Az, hogy a felszínen pár összetettebb lény miket harcolgat az élet nagyobb része szempontjából irreleváns.
A természet nem törekszik egyensúlyra, de pont a szelekció, a harc és az e mellett meglevõ változatosság miatt kialakulhat egy dinamikus, szinergikus kvázi egyensúlyi állapot, amit azonban viszonylag könnyû kimozdítani ebbõl a helyzetébõl. Ilyen az idõjárás, az evolúció meg szinte minden természeti jelenség. A régebbi lineáris modelljeink nem a természetet tükrözik, hanem azt ahogy a XX. század elejéig láttuk a természetet, jobbára a matematikai eszköztárunk hiányosságai miatt.
Nagy kihalások már az emberek elõtt is voltak, a jégkorszak sem az ember miatt ért véget, pedig az azért jelentõsebb esemény volt, mint a mostani melegedés.
Az hogy volt-e régebben egy az emberhez valamilyen módon hasonlító szuperpredátor nem tudjuk, de az hogy most van, mert az ember is ugyan úgy a természet terméke mint minden más, jelentheti, hogy volt ilyen.
Pl régebben voltak több méteres ízeltlábúak. Azonban ismerve az ízeltlábúak és a fejlettebb lények immunrendszere közötti különbséget elképzelhetõ, hogy egy egyszerû vírus fertõzés kicsinálta az akkori bioszféra fejlettebb részét. És csak azok az ízeltábúak maradtak meg, amelyek hihetetlenül nagy számú utódot hoznak létre, ezzel ellensúlyozzák a betegségek okozta elhalálozásokat, illetve az olyan lények, amelyek fejlettebb adaptív immunrendszerrel rendelkeznek.