Nem akarok nagyon mûbalhét generálni. Tényleg csak a megfogalmazásba kötnék bele. Mert az tiszta sor, hogy ha túl akarjuk élni a mostani nem igazán stabil, hanem folyamatosan és rohamosan változó, és a mi szempontunkból is romló helyzetet, akkor felelõsen, elõre gondolkodva kell cselekednünk.
Csak ez a fajta elõrelátás, és az hogy egy adott állapotot akarunk megõrizni, ami nekünk adott pillanatban jó, na ez az ami a lehetõ legtávolabb van a természet viszonyaitól, amelyekre éppen hogy jellemzõek a szélsõséges változások, sõt a fajok kihalása.
Szóval nem azon kell erõlködnünk, hogy a Földet megtartsuk valahogy mondjuk a 2000. évi állapotában, mert erre szinte semmi esélyünk, ugyanis a természet maga, saját dinamikájától hajtva változik olyan módon, amit nem tudnánk megállítani, stabilizálni. A klíma a jégkorszak végétõl folyamatosan melegszik az ember nélkül is, ami akár korábban elterjedt fajok tömeges pusztulásával, kipusztulásával jár.
Az ember is hozzájárul a változáshoz, akár jelentõsen súlyosbíthatja a fajgazdagság csökkenését, de azt képzelni, hogy mindennek mi vagyunk az okai, még a jelenlegi helyzetben is jelentõs beképzeltségre, önmagunk túlértékelésére vall.
Nem a természetet kell megóvnunk, mert az köszöni szépen jól érzi magát, velünk vagy nélkülünk, hanem azt kell tudatosítani, hogy éppen hogy mi magunk is egy veszélyeztetett faj vagyunk! Lehet, hogy túlélésünk összekapcsolódik más fajok túlélésével, ezért kell azokat is megõriznünk, de változások voltak, vannak és lesznek, megállítani visszafordítani nem tudjuk, csak megfelelõ stratégiával kiválaszthatjuk, hogy a változásokat kihasználjuk a magunk hasznára, vagy mi is áldozatává válunk.