A civilizációnk éppoly bonyolult és érzékeny, mint a környezet.
Minden eleme összefügg mindegyikkel. Mint egy nagy halászháló. Ha az egyik csomóját megrántod, megmozdul a többi is.
A jelenlegi civilizáció ember százmillióknak sõt egyre inkább ember milliárdoknak ad olyan életminõséget, amely a korábbi korokban elérhetetlen volt, a korábbi korok életminõségét leírhatatlan mértékben múlja felül.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy minden hogyan vált lehetõvé. Vannak igen fontos, egymással összefüggõ elemei:
-- A tudományos-technikai fejlõdés (100 emberbõl 100-nak ez ugrana be elõször.)
-- Az energiaforrások, amelyek éltetik ezt a civilizációt,
-- A nagy sorozatú gyártás! Sajnos, erre kevesen gondolnak, pedig ez kb. egyenrangú az elõbbiekkel.
A korszerû ipari termékek igen sok kutatás-fejlesztési munkát tartalmaznak. Ezenkívül bonyolultak, sok alkatrészbõl állnak, és ezek preciziós alkatrészek, vagy egyéb okból nem állíthatók elõ egy sufniban.
Ezeknek a sok alkatrészbõl álló, preciz termékeknek az elõállítása csak nagy sorozatú gyártás esetén gazdaságos. (A ráfizetéses termelés pedig nem tartható fenn, és a tömegek életminõségét inkább rontja, mint javítja)
A nagy sorozatú gyártás feltételezi, hogy egy-egy gyártó nagy területet kell hogy ellásson. Ez pedig szállítás nélkül nem megy.
A másik tényezõ az emberi: a növekvõ specializáció, ami a növekvõ fokú munkamegosztásból következik. Ez a munkavégzés hatékonyságnövekedsének az emberi feltétele. és együttjár a hosszabb képzési idõvel, és a folyamatos utánképzéssel (ami nagyobbrészt ma még önképzés).
A munkaerõt is szállítani kell a munkavégzés helyére. Ha valakinek hajnali 4-kor kell felkelnie, hogy az 3/4 6-kor induló vonattal bedöcögjön a gyárba, 1 óra alatt megtéve a 20 km-es távolságot, délután meg vissza, nos attól az embertõl ne várjunk kvalifikált munkát.
Amellett az életminõsége rettenetes. A közlekedés visszafogásáért hadakozóknak szívbõl kívánom a vidéki ingázók életét!!!!
Az a baj, hogy a közlekedés csupán következmény, azaz tünet! Az OKOKAT kellene kezelni ahhoz, hogy az egyéni közlekedés mértéke csökkenjen, mert az autósok szarbatiprása még tüneti kezelésnek is gyenge!
Vagyis:
-- Jelentõsen csökenteni kell a lakások és munkahelyek átlagos távolságát, ez több munkahely létrehozását jelenti, valamint a szellemi munkák (részarányuk növekszik!) otthoni végzését egyre inkább
-- Óvodák, iskolák minõségének és sûrûségének növekedését, hogy közelebb találjanak az emberek (családok) ilyen intézményt,
-- Az autózás futáskilométertõl FÜGGETLEN költségeinek megszüntetését!
Amikor a nyomorult antall-kormány alatt bevezették a kötelezõ felelõsségbiztosítást, az nagyot lendített az emberek közlekedhetnékjén. Végülis ha már úgyis ki vanm fizetve, hát járjunk vele... akkor is fogyaszt, ha a garázsban áll és elõ se veszem hétközben. Aztán jöttek a mindenféle adók, ma már egy nulla km-t futó autó is komoly pénzekbe kerül. Ezt meg kellene szüntetni, hogy a spórolós emberek szabadon dönthessenek és nem kényszer és gyalázkodás hatására, hogy mivel közlekednek.
-- Át kellene gondolni, azt is, hogy ha az egyik városból valaki átautózik a másikba, például (csak egyetlen kiragadott példa!) abban a vároban van egy kiváló bútorbolt, az övében meg nincs, akkor hogyan lehetne elérni, hogy otthon is megtalálja azt?
Persze, aki a jó bolt közleében lakik, az anyázza a másikat, hogy miért autózik oda, de az eszébe sem jut, hogy csak az õ lakótelepe önmagában nem tartana el egy komoly boltot, ahhoz nagyobb környezet lakossága (kereslete) szükséges...
Vagyis azokra az emberekre szüksége van, de azért bumlizzanak csak busszal, míg õ ott lakik a szomszédban és röhög a markába...
Lehetne még sorolni.
Összegezve:
A közlekedés-szállítás rugalmassága is része a nagy sorozatú gyártásnak és az áruk eljuttatásának a lakossághoz. Nem lehet vasúti síneket építeni minden kis bolthoz. Sõt, a rendszerváltás óta felszámolták azokat a nagy gyárainkat is (cement-, tégla-, cukor-, konzerv-, stb gyárainkat) amelyekbe vasúti sínek kígyóztak befelé.
A helyükbe egy rakás 10 fõ körüli kis kft lépett. Azokba pedig nem jár különbusz, és vasúti sínek sem kígyóznak.
Tudomásul kell venni, hogy ezek az OKOK. A tüneti kezelésnek is rossz megoldások csak fogcsikorgatást és tömeges gyûlöletet váltanak ki. Gazdaságilag és társadalmilag nagyon hátrányosak.