Nem mûvészi mélységeket vártunk a filmtõl, legalább is én, hanem pontosan azt vártam én is, amit láttam a moziban. De nem ilyen formában. A fõgonosz jelenetei csak úgy lógnak a levegõben, nem érezni azt a feszültséget a megjelenésében, innentõl kezdve SPOILER veszély: aztán, amikor kiszabadítja Hammer még komikusak is egyes jelenetei azzal a hülye, egyébként nagyszerû nézésével, amikor Hammer megjegyzi, hogy hasonlítanak, meg a papagájos jelenetek, "ne ragaszkodjon annyira a dolgokhoz". Nem egy olyan gonosz karakter benyomását keltik ezek a poénosabb jelenetek. A Terminator 1-2-bõl viccelõdtek az ellenrobottal? Vagy Comodus-nak a Gladiátorban voltak vicces pillanatai? Netán Smith ügynöknek a Mátrix-ban? Javier Bardem karakterének a Nem vénnek való vidékben? A Hegylakó ellenségének? Ezek a karakterek éppen ezért voltak felejthetetlenek és ezért keltettek feszültséget a nézõben, mert minden egyes jelenetükben ügyeltek rá, hogy komoly karakterek maradjanak, némelyik még külön zenei témát is kaptak, ami akkor csendül fel, ha jelen van, ezzel erõsíti a negatív hõsben lévõ feszültséget. Ezeknek a dramaturgiai fogásoknak a nyoma sem látszódik Whiplash karakterén, gyakorlatilag meg sem értjük a motivációját, csak úgy megjelenik és jön. Ott még valamennyire jól is sikerül az elsõ összecsapás, de onnantól kezdve hiheltelen a figurája. Ahogy a film végi akciójelenetnek sem volt semmiféle súlya. Whiplash megjelenik, kevés csihi-puhi aztán egyszer csak vége a harcnak. Nem úgy, mint az elsõ részben, az egy kifejezetten jól felépített suspense jelenet volt, amikor Pepper Potts elmegy megkeresni Obidaia-t (bocs, ha rosszul írom), aztán egy óriás robot fogadja helyette. A második rész végén a sok robot tesz rendet, de természetesen mindenkit nem menthet meg a Vasember, ha egyszer mindegyik mészárlásba kezd, és csak azokat a jeleneteket mutatják, ahol valakit megment, vagy az a szép nagy üvegtörmelék, ami rázúdul az épületben tartózkodókra, tuti, hogy tömegesen megsérülnek, vagy amikor Vasember a buliban a pezsgõsüvegeket robbantja szét a házában majdnem a vendégeinek feje fölött, nem igaz, hogy nem sérül meg senki. Ezek már annyira elrugaszkodnak a valóságtól, hogy többeknek is szúrhatja a szemét.
Az elsõ rész egyébként azért is volt jó, mert nagyon sokáig Tony Stark szemszögébõl láttuk az eseményeket és csak a végefelé derült ki az a csavar, hogy ki akar borsot törni az orra alá, a második rész esetében viszont elég hamar megmutatják, hogy ki a gonosz harmadik, aki szintén viccet csinál magából több jelenetben is, ami egyébként teljesen szórakoztató, csak nem hiteles ellenfélkép. Viszont egyre több a párhuzamos jelenet, ami elszakad Tony Stark-tól és így nehezebb azonosulni a karakterével. Ja és a végén is teljesen felesleges volt még az az utolsó suspense jelenet a bombákkal, vagyis inkább erõltetett volt, mert nem volt sehogy sem felépítve, szóval ott sem az volt a bajom, hogy a Mátrix Újratöltvére hajaz egy kicsit.
Persze ez, mint ahogy a film tetszése is, mind szubjektív vélemény, csak próbáltam jelezni, hogy nem feltétlenül várok köldöknézõs mûvészfilmet, mert nem tetszett a Vasember 2. Egyébként szeretem a mûvészfilmeket is.