"Hambi sajnos a zenéd fos. Ne aggódj voltak már sikeresek fos zenék is, nem is kevés. :D Szóval ne add fel!"
Talán meg kéne említenem, hogy az ország egyik legelismertebb amatõr kórusában is énekelek. Tipikusan elköveted azt a hibát, hogy a nevem és egy szám alapján akrsz beskatulyázni. Azt mondod, hogy gondoltunk-e már arra, hogy mi vagyunk a hülyék, és te vagy a "normális". Én abnormális vagyok sok tekintetben, szerencsére, leginkább pozitív irányban. Villamosmérnöknek tanulok, lesz állandó, jól fizetõ munkám, széles tapasztalatom van mûvészetek terén, a köreim szeretik verseimet, novelláimat, szeretik, amit és ahogy énekelünk. Sõt, néha a számaimat is csípik. És az mutatja, hogy a világképed "egocentrikus" (ahol a Föld kering a Line körül), hogy azt mondtad, a zeném "fos", és nem azt, hogy a zeném "nem tetszik". A zene nyújtotta élmény szubjektív, és nem te vagy a nullakilométerkõ, az überisten, aki megmondja a tutit, neked is csak véleményed van, és semmi több.
Szóval kérésem átfogalmazásra került eme ismeretek fényében: ha mûvész vagy, szívesen megismerném a mûvészetedet, ekkor talán meg is tudnálak érteni. Bár hozzászólásodon érezhetõ, hogy mindenrõl véleményed erõs véleményed van, pedig nem is ismerted meg a körülményeket.
Van ezzel kapcsolatban két BKV-s sztorim.
Mikor az lacsonypadlós busz begurul a megállóba, hátul felszáll a lépcsõnél egy öreg faszi, és elkezdi szidni a BKV-t, hogy miért ilyen szar magas buszokat vesznek. Holott az alacsonypadlós volt, csak a lépcsõnél szállt fel. De azért szidta.
A másik az, mikor a Keletinél épül a 4-es metró, és egy nõ hangosan és hetyként tette ama röhögést kiváltó kijelentését, hogy milyen szar Magyarország, hogy négy éve építik ezt az épületet, és még mindig csak az alapoknál tartanak. Mondta a négyes metró állomására, ami ki van plakátolva száz helyen, hogy Metro 4.
"Kevés embernek adatik meg hogy igazán jó hallása legyen. Ezért ritkán sláger az igazán öszetett és mûvészi alkotás a zenében."
Azzal kell kezdeni, hogy meg kell tanulni elválasztani a ponyvát a szépirodalomtól, a természetfotókat a mûvészképektõl, a szórakoztató ipart a zenemûvészettõl. A mûvészet öt kritériumnak kell megfeleljen: legyen alkotás, mûvészi tartalmû, mûvészi formájú, az utolsó kettõ valamelyikében legyen újító, és legyen idõtálló. A szórakoztató ipar nem mûvészet, de nem is akar az lenni. Ezzel a tudattal nyugodtan tudok David Guettát kevergetni és Kodályt énekelni. De mindkettõ lehet a maga nemében különleges vagy egyedi. Nem a zenei stílus számít igazán, hiszen minden stílusban van jó és rossz alkotás. Ezért viccesek a diszkóköpködõ rockerek. :) Persze, Lovasi András, az már mûvészet. Errõl is elcseveghetünk...