"néha a számaimat is csípik" "Ember ugye nem gondolod komolyan hogy jó az amit csinálsz?"
Látod, egy percig nem figyelsz arra, amit olvasol, csak önmagadat nyomod az emberek közé. Amikor azt mondta, hogy "néha a számaimat is csípik", az azt jelenti, hogy valakinek tetszik. És nem azt, hogy jó. Te pedig azt mondod, hogy nem jó. Meg tudod érteni, hogy mi az, hogy szubjektív? Mi az, hogy relatív? Hogy nem az a világ, amit te gondolsz, hanem valami egészen más, valami, amirõl mindenkinek csak véleménye lehet, de nincs egy übermensch, aki azt mondja, hogy ez van és kész. Illetve ezt hívják Az Istennek. Te nem vagy Az Isten.
"Egyszer megkérdeztek egy nagyon komoly mûvészt hogy milyen technikát részesít elõnyben. Azt válaszolta az a szabály hogy nincs szabály."
Akkor állításod szerint a szonett forma, a rímek, a képek, a zenei tételek sora, az ütem, a dinamika, az ábrázolási módszerek mind csak kitalációk, és sohasem használták mûvészek. És akkor vagy a legnagyobb mûvész, ha véletlen generátorral random szöveget generálsz, mert abban semmilyen szabály sincs. Remélem, érzed, hogy hol van az a pont, ahol félreértelmezted a nagyon komoly mûvész mondatát. Az "az a szabály, hogy nincs szabály" az azt jelenti, amit én a negyedik kritériumként írtam le: az alkotás hordozzon valami újat, valami egyénit, ami saját gondolat vagy érzés különleges megfogalmazása, és csak rád jellemzõ.
"A mûvész számomra az aki rengeteg ember közül kiemelkedik valamiben ami nehéz szellemileg."
Akkor Hawking neked mûvész.
"hogy neked a suliban mit tanitottak az megint más tészta. :D"
A mûvész az nem olyan, hogy kiesik az anyjából és már mûvész. A mûvésznek tanulnia kell a mûvészetet, el kell sajátítania a finom részleteket, és csak azután képes maradandót alkotni. Meg kell ismernie a mûvészetet, mielõtt alkotna, ileltve próbálkoznia kell. Ehhez alázatra van szükség. Akiben nincs alázat a mûvészetek iránt, a tanulás és gyakorlás iránt, abból sohasem lesz jó mûvész. Ezért érdekelnek a mûveid.
"Szerinted az, hogy te egy amatõr kórusban énekelsz számít abból a szempontból milyen szinten illetve jól vagy rosszul tudod eltorzítani átalakítani, más igazi mûvészek alkotásait?"
Nem érezted a hangsúlyt. (Ilyen mûvészpolitikus alkat lehetsz.) Nem szeretek dicsekedni, ezétz szándékosan nem nyomtam meg, mikor azt mondtam, hogy "az ország egyik legelismertebb amatõr kórusában is énekelek". Évente 20-30 fellépéssel, minden évben a Zeneakadémián és a MüPában többször, a Parlamentben, a Szent István Bazilikában, a Puskás Ferenc emlékkoncerteken, külföldi turnék során, énekeltünk Gulyás Dénessel, Rost Andreával, Mága Zoltánnal, és sejtem, hogy ez nem sok sejtésed van róluk, de igazán kiguglizhatod õket. És ezzel inkább csak azt szemléltettem, hogy igen, széleskörû tapasztalatom van a mûvészetrõl.
"Te vagy a fõ okostojás hambi!"
Az okostojás azt jelenti, hogy gondolkodok, és önmagamat fejlesztem, állandó kényszerben szeretnék egyre jobb és jobb lenni. Ezt régen úgy nevezték, hogy példamutató. Nem ártana neked is okostojásnak lenni. Akinek több ismerete van a világról, az jobb mûvész is. Nézz Esterházyra, matematikusként végzett. És nem kivétel. A szépirodalomban kb. mindenki gondolkodó, legtöbbjük járt egyetemre. Ahhoz, hogy valaki maradandót alkothasson, elõbb meg kell elõznie a saját korát, ezt pedig tnulással lehet elérni. Ugyanis statisztikailag mindig születnek mûvészhajlamú emberek. Ha azok már kialkották magukat, akkor nem léteznének ma mûvészek, hiszen nem lennének egyediek. A mai mûvészek annyiban többek a régieknél, hogy más ismeretanyaggal rendelkeznek, ezért õk is képesek újat alkotni. Látod, én már legalább azt tudom, hogy kell tudás a mûvészethez. Aztán már csak tanulnom kell, és mindig jobbat és jobbat alktoni. Talán valaha még egy pár versemet olvasni is fogják, vagy meghallgatják néhány számomat. Pl. ott van a Rainin' Down. Szerintem azt nem érted. Aki azt értette, az csak jót mondott róla eddig. Persze könnyebb fikázni és nem tudni, csak attól az még nem lesz igaz.