#71: "Akkor te meg legyél alázattal a felé az ember felé akinek a zenéjét átalakítod és tiszteld meg azzal hogy nem sajátodként dicsekedsz azzal amit õ komponált."
Nem remix ez, hanem saját szám. Ez azt jelenti, hogy az elsõ hangtól az utolsóig saját.
#72: "De használták csak egy nagy különbség van egy vérbeli mûvész és teközötted meg aki azt hiszi magáról hogy az. Az igazi mûvésznek ezeket nem kell megtanítani. Hanem rájön magától."
Gondolkozz el rajta. Ha az, hogy valaki mûvészi kifejezõ hajlammal születik determinálja azt, hogy kitalálja, akkor nem lennének mûvészi korszakok, mindig ugyanaz lett volna, és sehova sem fejlõdött volna. Az, hogy a mûvészet egy irányba halad, azt mutatja, hogy az ismeretanyag, tudásbázis fejlõdése kihat a mûvészetre. (Hiszen az ember genetikailag az elmúlt 20 ezer évben gyakorlatilag mit asem változott, így a mûvészek mûvészi hajlamai sem.)
"Több száz ember végez rajta évente szerinted mindegyik mûvész? A te fogalmaid szerint biztos."
Szeretem, mikor újra és újra megvádolsz, jogtalanul, mert ez azt mutatja, amirõl beszélek veled kapcsolatban. Az én fogalmaim szerint akkor mûvész valaki, ha az alkotásaira igaz az általam leírt öt kritérium: #60.
"Szerintem az a mûvész amelyik autodidakta létére olyat fest hogy ez a több száz ember letérdel."
Ha minden mûvész magától rájönne, nem lenne képzõmûvészeti egyetem, Shakespeare elõtt is létezett vonla a szonett és a középkorban is lett volna avantgarde. Másfelõl, igen, sokmindent meg kell tanulni. Helyes ecsettartás, színkeverések, milyen alapformákból állítható össze a forma, ez a techniai része. De azt is meg kell tanulni, hogy hogyan fejezzük ki azt, amit gondolunk, érzünk. Ha megvilágítom a lányt, azzal kiemelem, ha összemosom a hátteret, azzal kiemelem, milyen használati tárgyak milyen extra jelentéssel bírnak, a színek ereje: tarka legyen, vagy fakó, amiben a tarka a kifejezett, vagy legyen az egész kép kék, kivéve a gitár. Sajnos a tanulást lelkiismeretes mûvészként nem tudod megúszni.
"Ergo túl gyakran szeretik puffogtatni ezt a mûvész szót úgy gondolom. Lassan már mindenki mûvész."
Ezért találó az öt kritérium, melybõl kiemelném az utolsót, az idõtállóságot jelen esetben: aki halála után is elismert mûvész marad, az az igazi mûvész. Az idõ megszûri a szennyest, és az fennakad, a valódi mûvészet továbbcsordogál.
"Hogy õszinte legyek a költészetet nem tartom mûvészetnek."
Visszatérünk oda, ahonnan indultunk. Hogy érettségiztél le magyarból? :D
És igen, az a mûvészet, hogy nagy gondolatokat egyszerû, a gondolatot kifejezõ formában leírni. És most elsõsorban nem a tömegtermék szrelmesversekrõl van szó. A zene hasonlít a költészethez. Az sem tényhez ragadt, extra kifejezõeszközökkel él a mondanivaló hangsúlyozására. Pl. Kodály a Norvég leánnyokban az esõ cseperészését rövid, staccato, pianissimo "e-sik, e-sik" szöveggel fejezi ki, és mondhatnék kábé kétezer példát mellé, de ha meghallgatod a dalt, elég szembetûnõ lesz, ha az elõadás is jó. Ahogy egy nagy zeneszerzõ mondta, a zenének csak a felét lehet kottába írni, a többi az elõadómûvészet.
"Te nem saját magadat adod ember. Hanem amit tanultál olyan vagy mint valami szar lexikon."
Pont ez a tanulás, és ettõl lesz valaki kiemelkedõ. És mivel elsajátítottam, értem, mikor azt mondom, konvolúció, meg azt is értem, hogy magfúzió, és ezeket felhasználva verseimben egyedivé tesz, mert még egy versben sem láttam se konvolúciót, se magfúziót. Ilyen minõségû, és az enyém. :)
"Unalmasak vagytok mint az állat."
Keress más helyt, vagy dobj minket fel egy ûvészeti alkotásoddal, azon biztos sokáig röhögehtünk. (Vagy bizonyítsd be, hogy nem.)