"Hatalmas tévedésben élsz ember. Ha valakiben megvan az igazi nagy mûvész az akár magától is olyanokat alkot idõvel ami jó. Elég ha törekszik rá minden idegszálával és dolgozik rajta."
És mi az, törekedni, dolgozni? Még te is azt mondod, hogy az ember magát tanítja azzal, hogy törekszik és dolgoik. Persze sokmindenre maga sem tud rájönni. Nemcsak technikára, de maradandó mondanivaló átadására. Akinek nincs emberismerete, világszemlélete, semmivel sem szofisztikáltabb egy érettségivel rendelkezõ 19 éves munkanélkülinél, az nem fog rájönni semmi újra, ami kiemelné a többiek közül. Vegyünk egy rövid kor egy mûvészi tömörülését, hogy ne mondhassad azt, hogy statisztikailag kiválasztottam azt a három embert a történelembõl. Mondjuk a Nyugat szerkesztõit. Osvát a nagyváradi jogi karon, majd késõbb Budapesten bölcsészetet tanult. Ignotus a Budapesten egyetemen, Fenyõ az ELTE jogi karon, Ady a Debreceni Egyetemen (szintén jogot) tanul, Babits a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészetet, Móricz Debrecenben jogot, Pesten bölcsészetet, Schöpflin Budapesten filozófiát tanult, Gellért jogi tanulmányokat végzett, Illyés pedig Budapesten járt egyetemre.
Vagyis ahhoz, hogy valakinek fontos és új gondolatai legyenek a világról, nem árt tanulnia. A fontos és új gondolatok pedig nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy maradandót alkoss. Egyszerûen szükséges hozzá a szellemi érettség és mûveltség. Ez pedig nem veleszületett biológiai adottság.