"Épp ellenkezõleg: egy 500 éves könyv még mindig olvasható, míg egy 80-as évekbeli adattárolón tárolt adatot ma már szinte lehetetlen leolvasni."
Nos igen azért írtam hogy viszonylag (de írhattam volna a talán-t is) A 80 évekbeli, és napjainkban is széleskorben használt digitális adattárolok még "primitívnek nevezhetõk", mivel nem képesek az adatok hosszú távú megõrzésére.
Egy könyv normál körülmények között kb 100 év alatt teljesen megsemmisülnek (ha nem nyúlna hozzá senki)
"Elõször is hiányoznak az állandó formátumok, legalább 10 évente lecserélõdik az éppen használt adathordozó és digitális formátum."
Vannak univerzális formátumok, pl. De ez a "probléma" is megoldható. A kódolás, tárolás mikéntjét kell akkor alapjaiban megváltoztatni.
"Nagyszüleimnek például számos magnószalagja volt, amit késõbb átmentettek CD-re, most nemrég pedig MP3-ba."
ÉS tudod mi a "póén"? Hogy az eredetit és az mp3-at meghallgatód, hihetetlen nagy a különbség, mivel az mp3 butított! DE ez a folyamat nem szól másról mint hogy szalagról mágnesess elv, átkerül egy optikai tárólóra, aminél a mágnes nem okoz kárt, mivel lézer irata fel az adatokat, viszont még ez sem tökéletes, mûanyag az alapja, ami szintén könnyen tönkre mehet, ergó nem elõre lépés csak más lett a tárolás mikéntje kicsit. Az mp3 nem tudom pontosan hogy tárolja az adatokat, de az sem fejlett technológia... viszont ha megharcolod, stb akkor még mûködni fog...(már mint az mp3 lejátszó külsejét)
Normál körülmények között egy könyv 100 év alatt (vagy még annyi se) teljesen megsemmisül, ennél kevesebb idõ alatt már elkezd töredezni, stb. Az hogy egy könyv, írat túl éljen 500 évet, már bizonyos feltételeknek teljesülnie kell.
Nem kevés költségeket költenek, ma sem arra hogy megvédjék ezeket a régi iratokat, de csak késleltetni tudják a megsemmisülésüket.
Viszont deigális adat, egy soer 1-es és 0-a ön magában hallhatatlan, csak az adathordozón bukik a dolog, vagyis olyan optimális eszközt kell kifejleszteni ami képes megfelelni az elvárásoknak. És önmagában nem megy tönkre.