Az általad leírt metódus (a szerzõ által adott file megy papírra/kiadásra egybõl) az csak olyan helyeken van, ahol mint te is említed, egy konferencia elõadásait, maszek "kiadásban" szakkönyvet akarnak megjelentetni, kis példányszámban, és csak az adat, az információ érdekes. Ezek minõsége általában olyan is. (Láttam nem egyet.)
Abban gondolkozz, hogy irodalmat (szórakoztató, szépirodalom) akarsz készíteni, üzleti célra. Vagyis azt akarod, hogy megvegyék.
Egy normális könyv esetén a következõ nagy vonalakban a folyamat:
- Valamilyen módon eljut oda a dolog, hogy ki akarják adni egy szerzõ mûvét (vagy a szerzõ házalt vele, vagy a kiadó kérte fel a szerzõt, ez most lényegtelen).
- A szerzõ szépen megírja a kéziratot, amit elküld a kiadónak (eddigre már túl vannak a koncepció egyeztetésén, szerzõdéskötésen, ilyesmin).
- A kiadónál a szerkesztõ (irodalmi, vagy szakmai ha szakkönyv) átnézi (esetleg többen is) és a szerzõnek elküldi a változtatási javaslatokkal, problémafelvetésekkel. Ezek lehetnek stilisztikai, logikai, tárgyi stb. problémák.
- A szerzõ átírja amennyire és ahol szerinte szükséges, majd az új verziót elküldi a kiadónak.
Ezt a kört addig játsszák, míg mind a szerzõ, mind a szerkesztõ rá nem bólint.
- Ekkor szépen elküldik a nyelvi lektornak, aki a javításokat visszaküldi a kiadónak, aki vagy még odaadja a szerzõnek, vagy a javítások utána a javítottat adja oda a szerzõnek átnézésre.
- Ha szakkönyv, akkor az egészet még megfejeli, hogy közben a szaklektor(ok)nak is elküldik, aki szintén javításokat kér, amit persze mind a szerzõ mind a nyelvi lektor ellenõriz.
- Ráadásul ezen körök közben elkezdõdik a mûszaki szerkesztés, tördelés (addigra elvileg már lefutotta a körök egy részét), amit szintén javít, észrevételez a fenti társaság (szerzõ, nyelvi, szakmai lektor, szerkesztõ).
- Ezt egészen addig játsszák, míg mindenki rá nem bólint és boldog nem lesz.
Papír könyv esetén ilyenkor készítenek egy nyomdai minõségû kimenetet, amit vagy levilágítanak, vagy CTP-re megy. Ebbõl a fájlból készítenek (ezt jellemzõen inkább a nyomda teszi meg) egy kilövést és végül lesz belõle nyomólemez.
E-könyv esetén ott válik el, hogy ugye nem nyomdai ívekhez kell betördelni, hanem valamilyen e-könyv formátumba kell önteni. (Ez úgy néz ki, leginkább ePub lesz mint kvázi-szabvány.) Ezzel is kell dolgozni, nem is olyan keveset, ha bõvebben érdekel, akkor az ekonyvolvaso.blog.hu -n kitárgyaltuk elég alaposan.
Mint láthatod, a kiadói oldalon a munka nagy része ugyanaz, mint papír könyv esetén. Ráadásul ha új könyvekrõl van szó, akkor a papír _és_ az e-könyv elõállításának költsége összeadódik, mindkettõt ki kell gazdálkodni az együttes bevételbõl.
Az e-könyv esetében amit meg lehet spórolni, az a nyomdai, raktározási, szállítási költség. Szerepelhetne itt még a terjesztési és reklám is, de nem lenne igaz.
Mégpedig azért, mert a vásárlóknak csak kis része keresi a kiadóknál a könyveket, inkább a nagyobb boltokban, webshopokban veszik. Amiatt sajnos nem lehet kikerülni igazán a nagy terjesztõket.
(Plusz még az e-könyv költségét növeli a DRM és a 25% áfa is.)
Szóval lehet csökkenteni az e-könyv költségeit a papírhoz képest, de nagyon sok mindent nem, vagy csak úgy, hogy kimarad és ezzel a minõség romlik.