Természetesen nem gondoltam úgy igazán komolyan, hogy aki öl, az haljon meg, csak úgy érzékeltetni szerettem volna, hogy te azt kívántad a szegény kismacskáknak, hogy haljanak meg, és akkor õk is azt kívánják neked, akkor neked is meg kéne halnod ugyanazért, hogy sokat eszel, és elszaporodnál. Így is, látod, milliárdok éheznek a földön. Mert senki nem vállalja magára azt, hogy az embercsecsemõket megölje, mert elszaporodnának. A macskák is tudják, hogy elszaporodnak, és nem lesz élelmük. És õk sem ölik meg a saját gyerekeiket. Kérdés, hogy jót-e teszünk azzal, hogy véletlenszerûen megölögetünk pár macskát, azért, hogy a többi éljen? Gondolj bele, jönne egy másik faj, amely azt mondaná, hogy az emberiség már éhezik, és elkezdené irtogatni az emberi csecsemõket. Most az jó-e az emberiség számára, vagy rossz? Jó, mert kevesebben éheznének? Vagy rossz, mert lehet, hogy meghalt volna Einstein, Mozart, Beethoven, ésatöbbi?
Amikor pedig azt írtam, hogy aki öl, az haljon meg. Hááááát. De mégis kinek van joga ahhoz, hogy eldöntse, hogy ki haljon meg, és ki nem? Mégis ki hozhatna halálos ítéletet? Mégis ki játszhatná teljes joggal a hóhér szerepét?
"Az vesse rá az elsõ követ, aki nem vétkes!" //Jézus//
Létezik-e kis bûn, meg nagy bûn? Jobban bûnös-e az, aki csak lopott, vagy aki csak hazudott, mint aki öl?
Én, aki loptam, hazudtam, eldönthetem-e, hogy meghaljon-e az, aki öl?
Vagy ha azért ölünk, hogy mi ne haljunk éhen, akkor tulajdonképpen megmentünk egy életet ( a sajátunkat ), és ez semlegesíti azt, hogy megöltük ezért az állatot?
-----
Én is értem, hogy szükség van arra, meg kell ölni a macskákat. Ettõl viszont szerintem nem kisebb bûn, mint hogy az ember a falhoz csapta. Bár ha innen nézzük, kisebb, mert az embernek megölnie a macskát nem volt szükség. Mégis, hogyha onnan nézzük akkor még nagyobb bûn, hiszen a paraszt direkt öl macskát, a rabló meg véletlen...
De ilyet a vegetáriánizmusról is lehet írni:
Ér annyit az én életem, mint amennyi állatét kioltom életem során?
Vagy nem is kioltom, hanem lehetõséget adok nekik az életre, azzal hogy majd haláluk után megeszem õket, hiszen meg sem születtek volna?
Vagy jobb is lett volna nekik, hogyha meg sem születnek, mint az az élet, hogy csak ácsorognak a tömõgép mellett?
De akkor pedig az, hogy megeszem õket, az tulajdonképpen egy megszabadítás egy rossz élettõl?