Gyerekkorom egyik meghatározó horrorélménye Freddy Krueger, és mivel remake-rõl van szó, másképp közelítettem a dologhoz. Önmagában egy teljesen korrekt, több helyütt klisés, egy helyen logikátlan horrormúvi, ami eltûnne a feledés mocsarában ha nem lenne: Jackie Earle Haley. Az õ jelenléte hihetetlen erõs a vásznon, valamint az új Freddy karaktere is markáns és megkapó, egyben eltorzult, az emberi õrület és szadizmus játékainak mintapéldánya: vagyis elmebeteg. Igen, Robert Englund marad mindig is Freddy, ez kész tény, csakhogy Haley az én szememben a film átlag minõségét igencsak feltornászta, hiszen a jelenléte borzalmasan hatásos (mély, reszelõs hangjával pláne). Nálam olyan, mint a Burton és Nolan Batman filmjeinél Nicholson és Ledger Jokerrel: Más kaliber Englund és Haley, õket szerintem nem kell hasonlítgatni. Hasonló, mégis más figurákat játszanak. Haley játékát és a film értékelését mi sem bizonyítja, mikor a telt moziban majdnem kibeszélték a filmet, Freddy felbukkanásainál jól észrevehetõen halálos csend honolt a nézõtéren. Azt hiszem, ez valamit elmond a filmrõl. Nekem tettszett, Jackie Earle Haley miatt lett emlékezetes film, amit szívesen megnéznék még.