Nezzuk tisztan uzleti szempontbol a dolgot. Egy zenekarnak regebben alapvetoen nem kiadora volt szuksege, hanem:
-kockazatitoke befektetore, aki a penzt adja
-koncert szervezore aki a koncerteket megcsinalja
-studiora aki a hanganyagot osszerakja
-lemezgyarra aki a lemezeket elkesziti
-reklamcsapatra akik eladjak oket
A kiadok ezeket a funkciokat egyesitettek egy ceg formajaban. Manapsag ebbol a lemezgyar funkcio mar nem igazan kell, amennyi elkel egy lemezbol azt barmelyik kinai uzem eloallitja bermunkaban (a kiadok is veluk dolgoztatnak). A koncertek szervezeset jo reszt nem a kiadok hanem a zeneszek maguk vegzik, mert a kiadok ujabban nem hajlandoak erre, ezert a zeneszeknek kell sajat manager. Ez utobbi ha mar van, akkor el tudja vegezni a reklamugynoksegi kapcsolatok kezeleset is, tehat a kiado helyett megszervezheti a reklamot is. Berelheto studiok pedig nagyszamban vannak, tehat nem kell feltetlenul a kiadoket hasznalni.
Ami marad az a kockazatitoke befektetes es igazabol a kiadok ujabban mar csak tisztan ezt vegzik, azaz ok adjak a kezdotoket a zeneszek szamara. Ezert cserebe a zeneszek beveteleinek tobbszoroset teszik el, ami alapjan kiszamithato a kolcson adott penz kamata. Ez ha tisztan penzugyi tranzakcio lenne, akkor sok orszagban mar uzsorakamatnak szamitana, ezert nem engedelyeznek. Ennek a haszonnak a fenttartasa az ami miatt a kiadok ragaszkodnak a jelenlegi poziciojukhoz. Ha egy zenekar kepes a segitseguk nelkul is boldogulni, akkor a befolyo osszegek a zeneszekhez es a nekik dolgozo szerzodott felekhez kerulnek es nem a kiadok tulajdonosaihoz.
Ez az egesz nem a fajlcserelesrol es a zeneszekrol szol, hanem egy extraprofitot hozo befektetesi modell leterol es jovojerol.