De pl. SPDIF/TosLink esetén vígan mehet tovább a jitter, hanem tesznek ellene. Ezt érted?
Külön órajellel rendelkezõ adatátviteli csatornák esetén kisebb az eredendõ jitter, viszont maga a kábel, ha nem túl jó, elmoshatja az órajelet. A másik végen persze lehet segíteni rajta egy PLL-lel, de ha külön pufferelés nélkül veszik ki belõle a hangot, az sem lesz 100%-os (még egyszerû puffereléssel sem).
Mivel nincs minden cucc atomórával összehangolva (ami garantálná, hogy nincs elcsúszás az eszközök órajelében), két lehetõség van: 1. minden eszköz a saját órajelén adja-veszi az adatokat használja, ezesetben egyes minták elvesznek, mert az egyik eszköz egy icipicit sûrûbben küldi õket, mint a másik fogadná; 2. A forrás órajelet vezetik át egyik eszközbõl a másikba, közben egyengetni próbálva. Egyik sem tökéletes, csak az adott alkalmazásban kielégítõ. Ezen belül is vannak jobb és rosszabb megvalósítások.
Arra tényleg jóval kisebb az esély, hogy a képen is meg lehessen látni ez ebbõl eredõ különbséget, hiszen azt ma már minden monitor és tévé puffereli, feldolgozza, stb. Bár fizikailag még ez sem zárható teljesen ki.