Ha jól értem, akkor ez a módszer azoknál a központi záraknál mûködik, amelyeknél a távirányító távolodására automatikusan lezár, közeledésére nyit a kocsi. Ezeknél a távirányítóban elemmel mûködõ aktív elektronika van, amely periodikusan jelet küld a kocsiban elhelyezett vevõegységnek. A vevõ a jelszintbõl állapítja meg, hogy milyen messze van a távirányító. És itt a probléma, hiszen ha egy erõsítõvel felerõsítjük ezt a jelet, akkor az autó azt fogja "hinni", mintha a vevõ a közelben lenne, pedig akár a világ túloldalán is lehet (interneten sem nagy kunszt átvinni ezeket a jeleket). Maga az indításgátlós kulcs viszont alapállapotban passzív, a kocsitól kapja az energiát, akárcsak a kártya. Persze az ezek által kibocsátott jeleket is el lehet csípni (az indítás pillanatában van kommunikáció), de ezt már sokkal nehezebb úgy irányítani, hogy a tulaj zsebében lapuló igazi kulcs aktiválódjon, és visszaküldje a helyes választ. De ha két független rendszered van erre a két célra, az mindenképpen jobb, mint egy, és kiegészítésnek mindenképpen egy mechanikus rendszert ajánlott beépíteni, ami ugyan a kocsi utasterébe jutást nem akadályozza meg, de az autó ellopását még jobban megnehezíti. De 100%-os védelem természetesen nincs, ha sok idõ áll rendelkezésre, minden autót el lehet vinni.