A protokol ugyan sebezhetõ, de egyrészt a titkosítás már a most használt 4-es BGP verzió elõtt is létezett, másrészt azt azért vegyük figyelembe, hogy a cikkben felsorolt problémák egyike sem támadásból, vagy rosszhiszemûségbõl következett be, hanem egyszerû emberi mulasztásból. Ezen kívül za is kiderült, hogy megfelelõ módszerekkel a meglévõ protokol is kellõen biztonságossá tehetõ. Arról nem beszélve, hogy az autonóm rendszerek között nehezen tudok elképzelni olyan IP-s támadást, ahol egy külsõ támadó rá tudja venni az egyik BGP-t futtató routert, hogy helytelen irányítási információkat adjon át egy másik forgalomirányítónak, mivel ezek IP-s szinten borzasztó jól el vannak szigetelve.
A BGP problémáját már milliószor leírták, talán túl is van lihegve ez a fajta hiányosság, pedig az internettel ennél sokkal komolyabb problémák is vannak, amik valósak és most is léteznek. Ilyen például a QoS, az egyre drágább és összetettebb forgalomirányítók, illetve a forgalomirányítás skálázhatóságának a hiánya, nincs hierarchikus címzés, lassan kifogyunk a szabad címekbõl stb. És ezek közül az IPv6 távolról sem oldja meg az összeset, sõt: a nagyobb címtér miatt ha marad a jelenlegi kialakítás, a nagyobb címtér és a hosszabb címek miatt még nagyobb teljesítményû forgalomirányítókra lesz szükség, még nagyobb CAM táblákkal, még gyorsabb és több memóriával (és most senki ne gondoljon arra, hogy de olcsó a DDRAM mostanában. A routerek irányítótáblájánaka tárolásához és a buffereléséhez ezeknél jóval kisebb késleltetésû memóriákra van szükség.)
Akit érdekel a téma, olvashat a Hierarchical Packet Data Network, illetve a Hierarchical NGN témakörökben.
Informatika és tudomány
