A berlini falon, és a belsõ német határon, ha valaki átjutott, hát azt tudtommal már nem volt szokás visszatoloncolni. Nem tudom, hogy ez törvény volt-e vagy szokás, de morbid lett volna másképp. Persze egyiken sem volt könnyû átjutni. A belsõ német határ el volt aknásítva, és bár a berlini fal nem volt aknásítva, de ott meg a kutyák és az érzékelõk, lassító akadályok, lámpák, és a lövést megkönnyítõ fehér fal szinte kilátástalanná tette az átkelést.
A vasfüggöny többi részét nem tudom, de tudtommal nem volt sehol sem szokás a visszatoloncolás.
Finnország kivétel,
http://en.wikipedia.org/wiki/Finlandization
ott korlátozott cenzúra is volt, és egyéb apróbb kompromisszumok a Szovjetunió felé. Talán még a jugoszláv határnál is lehetett néhány sajátosság (Jugoszlávia kissé liberálisabb volt társainál).
Másutt tudtommal nem volt divatban a visszatoloncolás Európában a Vasfüggönynél. Ami a dezertõröket illeti: a kelet-berlini dezertõrök sem lettek visszatoloncolva
http://en.wikipedia.org/wiki/Conrad_Schumann
Ilyen szempontból nagyon idegennek tûnik a dél koreai gyakorlat (Európában csak a két említett kivételrõl tudok).