nem kellene a modern kor körülményeit az õskorral összehasonlitani! pár tizezer, százezer, egy-két millió éve az ember rendelkezésérfe álló eszközök jóval szegényesebbek voltak! Empirikus uton kellett- s áldozatok révén- megtanulnia, hogy mi, mikor és hogyan ehetõ! Meg kellett ismerni hogy a gombákat, terméseket, gyümölcsöket, gyökereket, leveleket, ehetõ vagy ehetetlen gerinceseket és gerincteleneket hogyan tudja különböztetni egymástól! A kisérleteinek mindig áldozatai is voltak! Hiszen minap betegedett meg gombapörkölttõl 8 ember K-Mo-on! Senki sem állitotta, hogy az ember felhagyott volna a nyers ételek foygasztásával, hiszen a mai napig megesszük azokat. De az is tény, hogy valamikor rájöttek elõdeink arra, hogy a sült, majd a fõtt étel emészthetõbb, laktatóbb, egészségesebb lehet alkalomadtán! S szerintem pont az erre törekvés hozta létre a tüzzel egyedülállóan kötött kapcsolatunkat! Minden állat fél a tûztõl, egyedül az emberõs merte és tudta "barátjává" tenni, hasznositani! A fogunk méretének semmi köze az édességek fogyasztásához, legfeljebb a gyorsabb tönkremenésüknek. A fogak mérete az állkapocs méretétõl függ, az meg a rátapadó és õt mozgató rágóizmok méretétõl! Nos a kevesebb erõteljes rágási kötelezettség lehetõvé tette az addig kiszelektálódó, eredetileg is kisebb álkapcsu egyedek életben és szaporodásban maradását! Utódaik örökölve ezt a jelleget, eleve a kevesebb rágási feladattal járó sült ételek fogyasztása révén kerültek elõnyös helyzetbe a nagyobb állkapcsúakkkal szemben. Ugyanis kevesebb idõt töltöttek evéssel, jobban emésztettek, több idejük maradt más tevékenységekre. Persze, ehhez sok tizezer generáció kellett.De a folyamat megszakitatlan volt és nem ismerünk olyan õsközösségi/kõkorszakbeli állapotban levõ törzset amely ne használta volta fel a tüzet ételei megsütésére, megfõzésére!