Én azt hiszem, hogy az általad leírtak "megkérdõjelezéséhez" (ez egy szép eufemizmus volt saját magaddal szemben) elég egy iskolai alkalmassági, tudod, óvodások szokták kapni, hogy mehetnek elsõbe. Aki pedig ilyen meggyõzõdéssel, és hévvel olyanokat beszél, amit kinevetnek az ovisok is, hát, hogy is fogalmazzak, felvet bizonyos kérdéseket a mentális egészségével kapcsolatban.
De amint mondtam már, vannak furcsa emberek (személyesen is találkoztam már ilyennel), akik bizonyos szempontból kimerítik a fogyatékos fogalmát, mégis más, szûk területeken jól tudnak teljesíteni.
Egy másik gyakori eset, értelmes, de a megfelelõ képzéstõl elzárt, vagy a csak nagyon alapképességekben kiemelkedõ, másban katasztrofális képességû emberek jellemzõje, hogy saját kis elméleteket, saját kis világot gyártanak maguknak. Egy ilyen ember lehet akár sikeres, vagy kiemelkedõ is, mint matematikus, mérnõk, stb. De az a "világkép" az a sok dilinyó, amivel elõáll, és másokat fáraszt, az egy katasztrófa. Ezekre mondják, hogy bogaras.
Attól, hogy ilyen vagy, lehetsz még hasznos ember, sõt akár zseniális ember is, de azt azért nem árt tudnod, hogy az elismerés nem a teljesítményed egészére vonatkozik, hanem csak egy kis szûk részére, és sokan összesúgnak a hátad mögött, hogy ez azért egy idióta. A szúk szakterületeden elismernek, minden máson meghökkennek. Ilyenek az emberek, és õket is meg lehet érteni. A különcöket eleve nehezen tolerálják, az olyan különcöket, akik kapitális baromságokat szónokolnak, õrült elméleteik mentén minden elfogadott ténnyel szembe mennek, mindezt totál dilettáns módon, még ki is nevetik.