Én úgy gondolom, hogy az átlagember életét meg kell keseríteni, egy bizonyos szintig mindenképpen, de legfõképpen folyamatos félelemben kell tartani, különben kinyitja az ocsmány pofáját, illetve elkezd igényeket megfogalmazni. Lásd a ma világát, az utolsó szar átlagembernek is mindenre van lehetõsége, amivel természetesen nem él, majd utána "felelõsöket" keres, hogy miért is ment gallyra az élete. Ez a röfögés leghangosabban ma a kurucinfon, a Jobbikban, stb. zajlik. Jó sortüzet ezeknek, meg olyan adókat, hogy vécépapírt ne tudjon tudjon venni, kényszermunkát, stb. Pár évtized után megint nagyon kicsi lenne a csõcselék pofája.