Conan Doyle korában (és még jóval késõbb se) fel se nagyon merült, hogy szexualitásról szó legyen. Az se, hogy (akkori kifejezésekkel) devianciákról beszéljenek egy regényben, pláne úgy, hogy egy szereplõt ezzel tegyenek "érdekessé". Emellett pl. a Diogenész-klub (ahol Mycroft fõleg elõfordul) egy valamennyire tipikus példája a kornak, egy csak férfiak által látogatható, zártkörû klub. A mai fantázia megindul egy ilyen hely említésekor, egy akkorinak ez természetes, semmi különös nincs benne.
Teljesen mások voltak a szerepek, a történetek szereplõi csak férfiak voltak, mert a nõk (a sztereotípia alapján) otthon ültek. A Gyûrûk Ura (ami jó 50 évvel késõbb készült) regényben igazából még csak egyetlen erõs nõi szereplõ van, Éowyn - és neki is férfi ruhában kell szerepelnie - a filmben láthatóan küzdöttek azzal, hogy a mai kornak megfelelõen megpróbáljanak több nõi (nõies) szereplõt elõtérbe helyezni, mondjuk Arwent. Ami az ötvenes években elfért, mint férfiak közötti intim barátság (Frodó és Samu), az ma már furcsának tûnik a vásznon. Egyszerûen másképp látunk már dolgokat, mint 50-100 évvel ezelõtt, és egy modernizálásnál ezzel meg kell küzdeni - humoros utalásokkal, a történet és a szereplõk átírásával.